Csütörtök

Kaleidoszkóp a kaleidoszkópban.

Tehát a hét ötödik napja: Csütörtök.

Mesterségem címere: Mini Club manager, animátor.

Napi program:

• Korfu – vízi világ (vág, ragaszt, fest, ujjujúj, a tengeri csillaggal a nyaralás végéig is elbirkóznak)
• Mini Zumba (Na ez az, amit még sosem csináltam. Ha még van mivel kapaszkodni a kivágósdi után, csak kihajtom őket a játszótérre.)
• Képeslap Korfuról (Ez az, aminek hangzik. Mázolnak valamit egy A5-ös kartonra, amíg én megtöltöm vízzel a lufikat.)
• Vízi csata (Ha képen vágnak vízzel töltött lufival, az fáj. Nem tudom, szabályos-e úgy védekezni a vízi kosárlabdában, hogy beleülsz a kosárba. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy vízi kosárlabda.)

1. állókép

Ideges remegéssel ébredek. A tegnap este után megérint az „itt a vége” érzés. Már szöszmötölnek a takarítok a fejünk feletti medence körül. Még nyolc perc és loccsan a víz az erkélyen. Ahhh, erkély. Ez egy olyan magasztos szó, azonnal Hamupipőke, a herceg és egy puccos bál akkordjai zümmögnek. Aztán loccsan a víz.

Utat török magamnak a ruha és cipőhalmok között, egészen a WC-ig. Papír a kukába, a maradékot lezuhanyozzuk, mert a vízöblítés olyan gyakorisággal jön, mint az eső: havonta egyszer. A korfui reggelek bája.

2. állókép

Rian és Melissa, az albán rettenet újra támad. Gosia belelendül, a tudatlanok naiv energiájával én pedig hátradőlök, hogy az előadás minden percét élvezzem. 10 perc azzal telik el, hogy Melissa rájön, mire szolgál az olló 2 lyuka. Bal kezének minden ujját belegyömöszöli, majd szétvágja fürdőszoknyáját (mert nem csak kezeslábas, de a bátrabbaknak szoknya is van). Mindketten rezzenéstelen arccal nézzük, átadva magunkat a teljes passzivitás gyönyörének. Melissa röpke negyed óra után felfedezi, hogy ő jobbkezes. Megismétli a produkciót a másik oldalról is. Aztán lefejez, lefarkaz néhány halat és már kész is a remekmű. Na, szaladj szépen anyához!

3. állókép

Gosiával a parton. Próbálom behozni 4 hónap elmulasztott napos óráit. Én 5 perc alatt kész is vagyok, mármint indulhatunk vissza. Aztán végül félig a vízbe süllyesztem magam, amit szintén utálok, mert sós és mindenféle soklábú tengeri élőlény lakja. Átadva magam az UV sugárzásnak belemerülök a sziklák tanulmányozásába. Bőszen tapogatom, nyomkodom, kapargatom a megkövesedett kagylókat, csigákat, rákokat. Hm, a rák nem volt megkövesedve… Míg én a rákot kaparom ki a körmöm alól, Gosia egy kutyakaka-kupac tövében azonos színűre sül.

4. állókép

Ventilátor és szórófejes testápoló. Belefújod a ventilátorba és a következő pillanatban már élvezed is a hűs permetet.

Persze az sokat segít, hogy nem te takarítasz és a ventilátor sem a tiéd.

5. állókép

A szállodában uralkodó WC helyzet tarthatatlan. Gyakorlati kutatásaink arra engedtek következtetni, hogy a konkrét dolgokat elég nehéz lezuhanyozni.  Na, de hogy már a nyilvános WC se működjön a tetőkerten… Egy sürgősebb dolog így néz ki: Keresed a kulcsod, ki a szobából, át a hídon, ketten megállítanak fénykepezkedni, a harmadik arra kér meg, hogy te készíts róluk fényképet, át a tetőkerten, nyomod a lift hívógombját, nyomod a lift hívógombját, le az elsőre, berúgod az ajtót, kirángatod az adrenalin-pisilót és megállapítod, hogy már nem is kell…

6. állókép

Mini Disco. Hát igen. Ami az én munkámhoz kapcsolódik, az minden mini. Ez itt az én mini életem.

7. állókép

Nem tudom, írtam-e már a latin táncosainkról. Ha nem, az csak azért lehetséges, mert erre egyszerűen nincs szó. Egy elhízott görög kecske túlfűtött törekvése a színpadon. Már alig várom, hogy megosszam a tegnap esti videókat. One, two, three… one, two, three

Chriss azt tervezi, az utolsó estéjükön megmondja nekik, változtassanak hivatást. Remélem erről is lesz videó!

Szerda

Kaleidoszkóp a kaleidoszkópban.

Tehát a hét negyedik napja: Szerda.

Mesterségem címere: Mini Club manager, animátor.

Napi program:

• Sógyurma – ha nem eszik meg, ez egy időre kiüti őket. Ha megeszik, még jobb!
• Minigolf – hát, ez vérmes egy sportág. A tanultabbja, látott már golfot a TV-ben, szóval azzal a lendülettel akar játszani. A „mini” az nem tűnik problémának. Alapszabályok: Sose merészkedj a golfütő hatótávolságán belüli körbe. Sose maradj az alagútban, ha valamelyik végén gyerek áll golflabdával. Sose menj a bozótosba golflabda után, mert téged megesznek a kígyók, ezek meg felkapálják a kárpitot a golfütővel. És a legfontosabb szabály: Ha csak teheted, egyáltalán ne játssz velük minigolfot, mert száradhatsz a napon egész délután!

• Sógyurma-szobor-festés – komplex és összetett feladatnak tűnik, de általában lemázolják egyszínűre.
• Aszfaltrajz – a kedvencem! Forró aszfalt, domboldal, 15 perc után már füstölnek is a medence irányába.

1. állókép

Betegnek érzem magam. Hidegek az éjszakák, alig 23 fok. Néha elgondolkodom, vajon apám befűtene-e nekem augusztusban?

2. állókép

Mint minden nap a két albán gyerek már reggeltől ott rontja a levegőt. Szerencsére anyuka nem túl igényes a szórakoztatásukkal kapcsolatban. Elég, ha nem látja őket. Így alkalmam nyílik megalkotni életem fő művét: a virágot!

3. állókép

A miniclub délutáni csöndjében megállapítom, totemállatunk, a szent és sérthetetlen bébigyík jó egészségnek örvend. Valamikor júliusban surrant be a nyitott ajtón, és azóta meg-megjelenik szemetesvödörben, babaházban, fiókban vagy épp most egy lepkeszárnyat cipelve Dóra, a nagyfejű kalandor árnyékában. Mély, anyai büszkeség tölt el: farka sértetlen, étvágya láthatóan jó, mozgása csenevész, de fürge, már-már gyíkszerű… mindez a kiegyensúlyozott környezet eredménye! A miniclubbal karrierem abszolút csúcsára törtem!

4. állókép

Furcsa csönd nehezedik ránk a színfalak mögött. Comedy show-ra készülünk. Egy köteg rövidre vágott jelenet, eltúlzott karakterekkel, kifacsarva, a giccs olyan szintjén, mely újra értékelhetővé teszi azt. Felkerül a smink, néhány paróka, itt-ott egy félmosoly. Nem beszélgetünk. Mindenki tudja, mire gondol a másik.

5. állókép

Finálé! A zene elhalkul, majd teljes csendé szelídül. Manuel a színpad közepén, el-elcsukló hanggal. Azt mondja ez egy különleges este, egy különleges lánynak. Mindenki tapsol. Az utolsó nagy jelent én vagyok, matróz jelmezben, könnyeimben fuldokolva a színpad közepén.

6. állókép

A szokásos éjszakai köreinket futjuk az asztalok között. Egy félmosoly ide, egy-két kérdés oda. Jól bejáratott sablonok. Csak ma valahogy mindenki más. Megpuszilnak és lefotóznak. Úgy érzem, mintha a saját temetésemen lennék sztárvendég.

7. állókép

Korfui idő szerint: éjfél. A lift nagyokat rándul, ahogy az első emeleti társalgó felé ereszkedek. Kanapé, internet és az éjszakai büfé maradéka. Homályos foltként a képernyőn az a személy, aki miatt korábban csomagolok. Mi, egyfajta kéjesen bizsergető gyászhangulat és négy adag baklava.

Kedd

Kaleidoszkóp a kaleidoszkópban.

Tehát a hét harmadik napja: Kedd.

Mesterségem címere: Mini Club manager, animátor.

Napi program:

• Kavicsgyűjtés a tengerparton és strandjátékok (lemászni a hegytetőről, bezsúfolni a kölyköket a liftbe, hét emelt le, át a földalatti alagúton, tengerpart, mindenáron megakadályozni, hogy haleledel legyen belőlük, megakadályozni, hogy fejenként egy liternél több jégkrémet egyenek – itt néha szemet hunyok, a haleledel résznél azonban nincs alku, megakadályozni, hogy fejenként három kiló kőnél többet cipeltessenek fel velem, meggyőzni őket, hogy a simára csiszolódott üvegdarabokat ajándékozzák nekem)
• Kőfestés (a bosszú pillanata… mindig, de mindig hazaviszik a műalkotást. Egy liter ouzo már repül is a bőröndből.)

1. állókép

A tengerpart… de mégsem. A gyerekek túl kicsik, de nem annyira, hogy ne tudnának elsprintelni, mint az üregi nyúl. A part tűzforró, mi meg égetnivalóan lusták. Újrahasznosítunk. Fehérre mázoljuk a már megfestett köveket. A program azonban lerövidül, én pedig kénytelen vagyok megfesteni korfui karrierem századik alvó macskáját rongyszőnyegen.

2. állókép

Tervezem a meghívót az „Alvó macska rongyszőnyegen” című amatőr művészeti kiállításra. Scarlet és fehérlábú szülei sétálnak le a terrakotta lépcsőkön. Apuka halmozottan hátrányos helyzetű: vörös is, angol is, meg el is hisz, hogy árnyékban is le lehet barnulni. Scarlet 4 éves és ostoba, de nem annyira, hogy ne tudná manipulálni a késői gyermekvállalás mellett döntő szüleit. Most vígan himbálózik azok karjába kapaszkodva. Erős déjà vu kerít hatalmába, amiről gyorsan kiderül, valódi emlékek tizenévekkel ez előttről, amikor még ízléstelen pöttyös lakkcipőmben koptattam az aszfaltot és anyáék nagyot lódítottak rajtam. A lakkcipőt már kinőttem… a lódításokat nem lehet.

3. állókép

Ma csak ketten dolgozunk Chrissel. Gosia a lengyel szállítmányért indult a reptérre, a főnök meg szabadnapos. 3 óra. Egyedül állok a bárpultnál, talpam már viszket a vágytól, hogy Opa-Opa-ra ropja. Chris meg nyilvánvalóan elaludt.  

4. állókép

Spiros. Ő egy külön blogbejegyzés.***

5. állókép

Magányosság kerít hatalmába. Bámulom a fehéren lüktető képernyőt. Előveszem az ajándék mézes-mandulás nugátot. Ajándék, nem nekem, az otthoniaknak. Megettem. Aztán most szemérmetlenül bevallom. Gyorsan tömtem magamba, mohón, nagyokat nyelve, épp csak a pörkölt manduladarabokat ropogtatva meg itt-ott. Aztán elégedetten konstatáltam, íme, 30 másodperc alatt teljesítettem a napi energia-bevitelem 50%-át. Sajnos már egy héttel előre.

6. állókép

Ücsörgünk az esti cappuccinónk árnyékában. A tetőterasz lassan megtelik vendégekkel. Adrenalin magic show. Pörgő r-rel és cseh akcentussal. Halk zene szól. Mint minden kedden. Összedugjuk a fejünket és egyeztetjük óráinkat. Mondjuk 20 perc múlva. A győztes Manu, mert 20 perc múlva valóban felcsendül a Brown Eyed Girl. Talán mindannyian megértünk egy hidegstartra.

7. állókép

Éjfél. Néhány pina colada hatására kiszámoljuk, hogy Carlos és Vanessa, a kalapból nyulászók, körülbelül 120-szor lengették már a varázsasztalt, Carlos 120-szor hajtogatta már Vanessát origamivá, és csak a jó ég tudja, hány lufikutya született a bábáskodása alatt – csak ebben a szezonban. Gyorsan gratulálok és egy dedikált varázs DVD-vel térek nyugovóra. Úgy döntök valami hasonlóval bepróbálkozok a motorkölcsönzőbe is…

Hétfő

Kaleidoszkóp a kaleidoszkópban.

Tehát a hét második napja: Hétfő.

Mesterségem címere: Mini Club manager, animátor.

Napi program:

• Fogj egy kígyót! (hangsúlyozom miniclub, 14 éven aluliaknak!)
• Kincsvadászat (a kincs az all inclusive csomagban egyébként is bármikor hozzáférhető jégkrém)
• Szivacsfestés (mármint festés szivaccsal)
• Homokvár építő verseny (A valódi kihívás belegázolni a délután háromra 50 fokosra forrósodott homokozóba. Kisebb-nagyobb égési sérülésekkel, de mindig utat locsolnak maguknak)

1. állókép

Négyen a bárnál, a bűvös 10:15-öt várva. Elit kommandó, a napszemüvegek mögött cikázó tekintetek. Chriss a cigarettájába kapaszkodik.

Manuel töri meg a várakozás izgalmával telt csendet: „Most mondd meg őszintén, te loptad el a cipőmet?”

2. állókép

Pink kezeslábasba bújtatott apró jószágok. Tekerjük a kígyót eszeveszettül. Gosia minden reggel egy óra hosszára a mini clubra van kárhoztatva. Besegít. Jól bejáratott kék gumimatracán piheg, feje a kosárpalánk tövében. Helyzetemet nem ítéli veszélyesnek, legalábbis nem annyira, hogy csatlakozzon a mókához. Jómodora azonban diszkrécióra inti. Stílusosan fejére helyez egy lengyel magazint. Nyakáról ezentúl a pápa integet széttárt karokkal.

3. állókép

Edina gyakornok a bárban. Búcsúzik. A nagymamája temetésére utazik haza. Mindannyiunk rémálma: elszigetelve a családunktól, teljesen tehetetlenül gubbasztani egy váratlan telefonhívás után. A szigetről kiút kedden és szombaton van.

4. állókép

Napozunk. Jómagam a hónapban először. 15 perc után már csomagolnám is a motyóm. Gosia hajthatatlan. Nem véletlen a köztünk lévő színárnyalatbeli eltérés.

Feldobom a bálna-témát. Feldobnám. De mi az a bálna lengyelül? Rajzolok a homokba. Három hullámverés után eljutunk a cethalig.

- Tudtad, hogy a bálnáknak 3,5 méteres péniszük van?

Három nyújtott lépés következik, majd mint aki álomból ébred:

- Itt csak delfinek vannak.

- Hm – biggyesztem le az ajkam. Gyors számvetés. Semmi információ a delfinek ivarszervéről.

Gosia viszont nem esik kétségbe:

- Mit tudsz az elefántról?

5. állókép

Barnára sülve. Opa-Opa idő. Chrisst fogjuk közre. Talán egyszer sikerül bepottyantanunk a medencébe. Sosem hisszük, hogy próbálkozásaink valaha is célba érnek, hiszen legalább olyan arányban van rajta masszív izom, mint rajtam zsír. Néhány vendég túl komolyan veszi. Sajnos Chriss tegnapi csapatából. Gosia tökéletes körpályán repül a medencébe. Én követem. Röpke 15 perc és már ki is halásztam a kulcscsomóm és egyéb tartozékom. Azért a cipőm leránthatták volna!

6. állókép

Talán évekig fel tudom majd sorolni az étterem napi menüsorát. A konyha is kidolgozott egy kaleidoszkópot. Sajnos nekünk bérletünk van.

Hoppá! Anomália az abrakoltatásban: imam. Krémesre sült padlizsán, sárga kukoricakenyér és száraz kecskesajt… majd heves bendőmarkolászás a lift tükrébe bámulva. Még mindig megvan. Semmit sem veszített régi fényéből. Mármint nem a lift. A hasam.

7. állókép

Giorgio és Paula kínlódnak a színpadon. Élőzene. Halott publikum. Beszélgetni lehetetlen, mert rekedtebbre kiabálom magam, mint Paula. Chrissel elsütünk egy latinos riszaviadalt. Ettől sem táncolnak többen, de attól félek leszek még megjelölve pár FB videón. Hát így hull porba 26 év alatt felépített imázs.  

Vasárnap

Ha én egy tisztességes blogíró lennék, akkor az elmúlt 4 hónapban megírhattam volna a világháló leghosszabban pergő blog-kaleidoszkópját. Csak behelyezed a hét napjait, aztán forgatod, forgatod rendületlenül, hogy beleszédülsz és esetenként elkap a hányinger.

Aztán, mikor végre – eddig rejtélyes okoknál fogva - elhatározom, hogy megalkotom azt a bizonyos kaleidoszkópot, máris egy rendhagyó vasárnappal indítunk.

A vasárnap a korfui munkahetem hétfője. Aztán, van egy hétfő is. Ez így már kettő. Munkaundor a négyzeten.

Kaleidoszkóp a kaleidoszkópban.

Tehát a hét első napja: Vasárnap.

Mesterségem címere: Mini Club manager, animátor.

Napi program: Olimpiai nap (kivételt képez törpelak korcsoport és jómagam, mert őket vízilabda híján is elég bajos egy darabban tartani).

1. állókép

Egyedül várom a 10:15-öt. A maradék „hármak“ a strand bárjában, fehér lepedőben, fejükre tekert olívaággal (bogyóstul) toboroznak. Forró fekete teával töltöm meg az ibrikem. Az idő hűvösre fordult. 32 fok. A medence üres: 3 tinédzser és egy sárga gumimatrac. Michalis a bárban. „3 minúta“ – szajkózza. A 3 tinédzser türelmesen vár. Én önkiszolgálok. A naplómba körmölök egy darázshad hangtalan zsongásában.

2. állókép

Feljutottam a bázisomra a tetemes mennyiségű görög joghurt ellenére is. Ma nem jutott rá pirított mandula. Lassú utántöltés. Ejnye, fiúk, lányok! Még el sem hintem a szenteltvizet és még az ördögűző szeánsz felénél sem járok, amikor már meg is jelennek: a retteget 7 évnél aluliak!

3. állókép

Opa-Opa idő, avagy délután három. Általában önként lehet csatlakozni, de ma mindenkit a medencébe terelünk. Érvelni lehet, szárazon maradni nem. Smile-vá kordináljuk őket, pontosabban Manu a tetőről ordítozva egy narancsszínű szlalom kúpba (nyelvújítási jogok fenntartva). Fotó! Aztán Opa-Opa, tinci-tanci, dici-döci, picsi-pacsi! Szarkazmus vízbe fojtva, mert ezek valóban „élvezem a munkám“ pillanatok.

4. állókép

Ne röhögj, de én vagyok a backstage manager kitüntető cím, dagadó mellkasú tulajdonosa. Avagy, én takarítom el a retket a kulisszák mögött. Ma 20 vendéget állítunk színpadra. Gosia balettozni tanít egy útépítésben szálkássá lett ötgyerekes családapát. Én azon morfondírozok vajon melyik szexi jelmezben alakíthatna sikeresen egy szüzet az albán nagypapa. Végül a „melyik megy rá“ szempont alapján döntök.

5. állókép

Manu színpadra állítja a Hot Stuff című produkciót, melyben csapatának hím tagjai vetkőznek félmeztelenre egy macarena szintű koreográfiára. Aztán arra kér, legyek őszinte és mondjam meg tetszett-e.

6. állókép

Manut békítem. Paradicsomlevet iszom – sok jéggel.

7.állókép

Éjfél. Az első emeleti társalgó, ahol még elér minket a kalóz módon elcsípett wifihullám. Ma hasít. Még egy teljesen értelmetlen Skype beszélgetésre is futja a megabájtokból. Éjjel fél kettő magasságában megtudom, hogy a kék bálna pénisze átlagosan 3,5 m hosszú. Már érdemes volt végigolvasnod!

Extrém sportok, avagy a turista-cápák!

Adrenalinpisilók. Behatolsz a nyilvános illemhelységbe. Még megvillan a fehér, esetenként már mályvaszínűre sült láb, a bokára csusszant bugyival. Aztán nagyot csapódik az ajtó, épp idejében, hogy a még kínosabb szemkontaktust elkerüljük. Sietős WC papír susogás. És már el is iszkolt a rajtakapott klotyóhuligán. Nem értem, miért könnyít magán valaki nyitott ajtónál, egy 650 vendéget számláló hotel illemhelységében. Hangsúly a nyitott ajtón. Az első után, csak egy mosolyt lengettem meg.  A másodiknál azt hittem az első tért vissza. Ma már világos, ez a turizmus egy új válfaja, a vendégek egy külön kasztja, egy titkos földalatti mozgalom: az adrenalin-pisilók.

Hotel-hobók. Azzal az eltökélt szándékkal érkeznek, hogy megadják a végső döfést az egyébként is reszketeg lábakon álló görög gazdaságnak. Számukra az éttermi büféasztal nem lehetőséget, inkább csak sorrendet kínál. Minden programunkon részt vesznek, ha élvezik, ha nem. Célorientáltak és eltökéltek.

Különös ismertetőjegyük: sosem távolodnak a szállodától 10 méternél messzebbre. Túl nagy lenne a kockázata annak, hogy lemaradnak bármiről, ami ingyen elérhető. Sosem értem miért utaznak más országokba. Szálloda otthon is akad. Tapasztalataim és több órás vajúdásom idősödő angol úriemberek társaságában, arra enged következtetni, hogy az időjárás űzi ki őket odújukból, melegebb éghajlatokra. Ha tehetnék, csak napfényt vennének, családi csomagban és bőrrák garanciával. Nemzetiség szerint rétegeződnek. A tengerpart forró kavicságyába száradt lengyelek. Kizárólag a medence partján vöröslő angolok, fejükre szorult söröskancsójukkal, valamint az árnyékban és kezeslábasban napozó németek elővigyázatos csoportja, akik ha lehet, fehérebben távoznak, mint érkeztek.

És akik a profizmus szintjén űzik ezt a veszélyes sportágat: a visszatérő vendégek!

Az ouzo-zúzók. A kezükben az otthonról csomagolt dobozos sörrel töltik ki a bejelentkezési ívet. Ahogy csuklójukra hurkolódik az all inclusive karszalag, azonnal elporolnak a bár irányába. Ők és pajtásuk a gurulós bőrönd. Koccintanak egyet a megérkezés fáradalmaira. Az itt eltöltött vakáció első fele azzal telik, hogy végigkóstolják az itallapot. Az itt eltöltött vakáció második fele szintúgy. Minden reggel bemutatkoznak és estére már „barátomnak“ neveznek. Különös szenvedélyük, hogy meggyőzzenek, elengedhetetlen vágyad, hogy igyál velük valamit. Te nem érted miért. Láthatóan egyedül is jól boldogulnak.

Eddigi rekorderünk a 19 éves orosz Anyegin. A második hetét tölti itt, napi 24 órában 2 % fölötti alkoholszinttel. Még egy hete van hátra. Jelenleg nagytétű fogadások zajlanak az életbenmaradási esélyeire. A takarítónő már nem hív többé mentőt hozzá, elmorzsol néhány „malakát“ és körbeporszívózza.

Anyegin esténként megáll előttem egy fehérre kopott etióp gyerek peckességével, erősen az intim szférámba hajlik, megmarkolja felpuffadt bendőjét és megállapítja: Sok sör!

A tömör, egyenes beszéd megcáfolhatatlan igazsága.

Extrák kíméljenek!

Extra szabad este. Két hét alatt háromszor költöztünk. Most a tetőkerti színpadtól 50 méterre. Általában nem probléma. Ha mi nem dolgozunk, zene sincs.

Extra szabad este. Csak nekem. A dagadt görög latino táncosok megint itt kínlódnak.

Extra szabad este. Megkímél a vizuális kárhozattól. Minden csütörtökön éjfeketévé izzadják az egyébként fosószilva lila kosztümöket. 14-szer láttam őket színpadon. Semmit sem javultak. Fejlődésre képtelenek. Talán az izzadság mennyisége gyarapodott a hőmérséklet és a folyadékbevitel arányában. Talán a túlzott testnedv-kiválasztás oltja el azt a bizonyos latin tüzet. Általában jószándékú, tisztességes lány vagyok, de a kutyák nagyobb szenvedéllyel bagzanak, mint ezek tangóznak. Elnézést kérek, harci kedvem felkorbácsolódott fából faragott lábuk staccato ritmusára.

Extra szabad este. Extra szabad este 50 méterre a színpadtól. Sok-sok recegő görög pocak decibele visszhangzik. Szeretnék kilépni az erkélyre és beleordítani az éjszakába: Kuss legyen! Táncolj zorbát vagy mássz vissza a fára olajbogyót szemezni!

Extra szabad este. 50 méterrel a helytől, ahol minden éjjel dolgozom. 51 méterre a bártól, ahol minden este elszürcsöljük a koktélunkat, csak a biztos idegek és az odatetovált mosoly kedvéért.

Extra szabad este. Én és az ásványvizes palackom közt visszhangzó Dirty Dancing.

Extra szabad este. Mit követtem el?