Banggg! Második menet!

A minap skypoltam a Los Angelesbe szakad Ryan barátommal. Fáradt volt az előző esti pezsgőfürdős partytól. Mondom, én sem hevertem még ki a sütiverseny izgalmait. Aztán egy jót nevettünk (de főleg ő) azon, hogy harcos amazonból még harcosabb habverő-csattogtatóvá emelkedtem... vagy süllyedtem – nézőpont kérdése. Tény, ami tény, Anglia is egy új ország, csak hát kicsit más, mint a korfui tengerparti lakás, vagy a hollandiai fészek, ahol a nagy kérdőjelek az olyan mondatok után kerültek, hogy melyik országban töltsd a következő hétvégét. Naaa, nem dicsekvésként mondom, de azért a „ködös Albionban“ is van sikerélmény. Ma is ingyen pepsit kaptam a török kebab árustól és vizuálisan felvállalható sütit sütöttem a nagy tepsimérkőzés második menetére.

Jaffa cake! Kezdjük a „jaffánál“. A „jaffa“ azt annyit jelent magyarul, hogy pilóta piskóta tallér. Csak hát ez itt nem tallér, de még csak nem is piskóta. Hanem ... és most figyelj ... meglepetés: gyümölcskenyér. Miután SJ bejelentette, hogy ő egy nagyon különleges és izgalmas recepttel szeretne előrukkolni, erősen átértékeltem a fantázia és lelemény angol fogalmát. Mert ez amolyan kamra-projectnek is elmenne: kell hozzá egy tojás, meg egy aszott narancs. De legalább megtérül a tesco gazdaságos gyümölcskenyér-formába befektetett 2 fontom.

Narancsos piskóta „tégla“

Jóképű narancskenyér

Amit a cekkerbe kell pakolni:

140 g vaj

200 g liszt (kérlek, ne kérdezd milyen, mert a lisztek kálváriájának még csak az elején járok)

2 kk sütőpor (de én átböngészném a csomagolást)

200 g cukor

3 tojás (hogy, hogy mellélőttem pár mondattal feljebb)

6 ek tej

1 narancs reszelt héja

A „jaffázáshoz“:

3 ek narancslé

50 g cukor (én ennek csak a felét használtam, mert már így is túlontúl építő jellegűnek éreztem az alkotást – már ami a zsírlerakodást illeti)

50 g étcsoki

Technikai paraméterek:

1. Mint a legtöbb angol recept ez is úgy kezdődik, hogy pakolj be mindent a késes betétű robotgépbe... és itt be is fejeztük. A tésztát belepaskoljuk a formánkba és mindenképp tovább sütjük a receptben megadottaknál. Ez itt most 170°C a hőspirál alatt és 80 perc.

2. A bő egy óra sütési idő a legtehetségtelenebb szirupfőzőnek is elég időt ad arra, hogy a 3 kanál narancslevet összeolvassza a cukorral. Ha a süti megsült ezzel locsoljuk meg. Nálam ezt megkönnyítették a termetes lyukak, mert én a tűpróbát egy masszív húsvillával végzem.

3. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy ez a jaffa féle süti masszív, de fürge. Én kétszer is fejre ejtettem.

4. Most jön az a bizonyos csavar. Én organikus fekete csokoládét csurgattam a tetejére és meghintettem cukrozott narancshéjjal.

Őszinte szándékom volt elhomályosítani a múlt heti áfonyás kenyerem síron túli megjelenését.

Lyukak a'la húsvilla

A hájkommandónak:

1 szelet 410 kCal... de lehet, hogy a lightos sziruppal csak 405!

Eredeti recept: angolul.

Rosemarie magyar hangja

Gyűlöltem őt. Gyűlöltem őt, mert ő nem én vagyok. Még a tolókocsijára is féltékeny voltam. Mert a lenti sorokat nekem kellett volna írnom. Mert a lenti sorok rólam kellene, hogy szóljanak. Mert ő mégis én vagyok. Közel egy éve kívülről fújom Rosemarie Urquico-t. Csak egy lány a szomszédból, aki szavakat talált helyettem. Angolul. Jöjjön hát most magyarul, nektek. Csupán egyetlen korábbi fordítást találtam Wiccánál, ami tökéletes. Ez itt azonban az én verzióm, mert szerettem volna, ha magyarul érződik… ha kicsit én is áthallatszok (egy nyomós ok, miért ne legyek műfordító).

„Randizz! Randizz egy lánnyal, aki olvas. Randizz egy lánnyal, aki ruhák helyett könyvekre költ. Egyébként sem lenne hely a kötetektől. Randizz egy olyan lánnyal, akinek listája van a „személyes kötelezőkről“ és akinek olvasójegyéről még a kamaszkori képe mosolyog rád homályosan.

Keress egy lányt, aki olvas. Tudni fogod, hogy ő az. Táskájában mindig ott lapul egy felfedezésre váró történet. Ő az, aki szerelmesen kóborol a könyvkereskedés polcai között és kéjesen felsikkant, ha új „prédára“ lelt. És ő a fura lány, aki egy sárguló kötet lapjait szimatolja az antikváriumban. Igen, ő az. Az olvasó. Az olvasó, és leküzdhetetlen vágya, hogy beleszippantson a porosodó művészet illatába.

Ő az a lány könyvvel, a sarki kávézóban. Kávéja tetején úszó szigetekké dermedt tejpor. Ő elveszett. Az író alkotta világban. Ülj le mellé. Álld a rosszalló pillantást. Az olvasó nem szereti, ha zavarják. Kérdezd őt a könyvről.

Hívd meg egy friss feketére.

Mondd el a véleményed Murakamiról. Kérdezd meg, vajon túljutott-e A Gyűrűk Ura első könyvén. Tudd, ha azt mondja, érti James Joyce Ulyssesét, csak intelligensnek akar látszani. Vajon szereti-e Alice-t, vagy ő maga Alice?

Randizz egy olvasó lánnyal. Egyszerű. Ajándékozz neki könyvet... a szülinapjára, karácsonyra, az évfordulókra. Ajándékozz neki szavakat, a költészetben, a zenében. Legyen az ővé Neruda, Pound, Sexton, Cummings. Engedd, hogy megcsaljon az irodalommal. Hidd el, tudja a különbséget szerep és valóság között, de újra és újra megpróbálja a kedvenc regényévé írni az életedet. És ha nem sikerül, az sosem a te „hibád”.

Majd máskor, és máshogy…

Hazudj neki! Aki megérti a mondattant, az ismeri a hazugság természetét. Hiszen a mondatok mögött más rejtőzik: indíték, érték, árnyalat, kettősség. A világ gurul majd tovább.

Hagyd cserben! Ő tudja, a csalódás az események kiteljesedéséhez vezet. Ő tudja, semmi sem tart örökké. De mindig jöhet egy új fejezet. Minden és mindig újraírható, és te hős lehetsz megint. Hiszen minden élethez jár egy-két csirkefogó.

Ne félj attól, ami nem vagy. Hiszen minden történetben ott ível a karakterfejlődés… kivéve a Twilight sorozatokban.

Ha találtál egy olvasó lányt, szorítsd magadhoz. Hajnali kettőkor a zokogására ébredsz egy könyvvel a mellkasán. Főzz egy teát. Vedd a karodba. Talán néhány órára elveszett, de mindig visszatalál hozzád. Úgy beszél majd, mint egy regényhős. De vannak helyzetek, mikor hamis a valóság.

Kérd meg a kezét. Egy hőléggömbön. Vagy egy rock koncerten. Vagy ha legközelebb ágynak esik. Talán Skypon.

Boldog leszel, és azon tűnődsz, hogy bírja még a szíved ezt az őrült táncot a mellkasod ketrecében. Megírod az élettörténeteteket, gyerekeitek lesznek, furcsa nevekkel és még furcsább ízléssel. Ismerik majd Dr. Seuss Macskáját és járnak majd Aslannál Narniában... talán egyazon napon.

Együtt sétáltok majd az agg télben és ő az orra alatt Keats szaval majd, amíg csizmátokról eltűnik a hó.

Randizz egy olvasó lánnyal. Megérdemled. Megérdemelsz egy színesre álmodott világot. Ha egyhangúságra vágysz, áporodott órákra és plüssdobozos lánykérésekre, jobb neked egyedül.  De ha a világot akarod, és a világokat azon túl, keress egy lányt, aki olvas.

Vagy jobbat mondok, keress egy lányt, aki ír!”

Törpbogyóval töltve

Először is, megszabadultam a pöttyöktől. Úgy nézett ki a blog, mint az anyám ifjúságából hátramaradt pöttyös lányregények, melyek nagyanyám „csudákkal“ megpakolt padlásán porosodtak bátyus pornómagazinjai mellett. A szövegembeli több ezer három pont (...) azonban marad, megfejthetetlen grammatikáját én egyszerűen csak egy gondolatnyi szusszanatként értelmezem. Vagy mondjuk úgy, olvasói szabadság.  Esetenként nem értek egyet azzal, amit gondolsz, de tiszteletben tartom a jogod, hogy azt gondolj, amit akarsz. A három pötty filozófiája így kerek. A sárga pelyhes pipis háttérlappal együtt. Ezt egyébként a Peanuts and Poppadoms-on akartam használni, de Rob hajlíthatatlan maradt (mert az elkövetkezendő 100 esztendőn belül ez lesz az a blog, ahol majd én angolul teszem közszemlére a bennem fortyogó gondolatokat, pffff).

Mivel írok, ebből logikusan kikövetkeztethető, hogy szabadnapom van. Ne kérdezd miért csütörtökön. A szabad 24 óraim naptári képlete, illetve azok száma nem követ semmiféle szociális sémát, biológia szükségletet, de azt hiszem legalább az angol jogrendszerrel összhangban van.

Sütök. A sütiversenyre. Tudom, dübörgő társasági életet élek. De mit várjon az ember, ha a hétvégéit rendszeresen szakácsokkal, cukrászokkal és egyéb vendéglátós személyzet társaságában tölti.

Hát először is az ember várjon néhány plusz kilót és nagyon fájó lábakat. Aztán az ember ne várjon ünnepeket és hétvégéket. De várhatjuk a péntekre virradó sütiversenyt.

Ne ragozzuk tovább. Sütök. Le lehet piszkálni a homlokokra ragadt felszökellő szemöldököket. Inkább nevezném magam szakácsnak – azt is csak dupla idézőjellel. Itt jegyezném meg, hogy közben megsült az e heti nagyon hamis „Jaffa cake“, amit úgy 10 perce ejtettem fejre. Még mindig jobban kezdődik, mint a múlt heti áfonyás-narancsos-polentás őzgerincem. Tegyük hozzá, hogy talán nem csütörtök este 10-kor kellett volna nekiállni Martha Stewart-ra játszani. Másfél óra sütő előtt való guggolászás után kivágtam a költeményt a konyhapultra és másnap reggelig sorsára hagytam. Az tény, hogy a sütési idő az kétszerese volt a receptben megadottnak, de mint az reggel hét magasságában kiderült, legalább háromszorosa kellett volna, hogy legyen. Az én kis versenyzőm aszat volt, soványka, de főleg fehér. Nagyon fehér! Azonban sokan dicsérték, hogy porhanyós és egyáltalán nem száraz. Naná, csak vegyél napszemüveget, mielőtt a vágóhídra viszed.

Én azonban bátran és mindenféle önkritikától mentesen mégis megosztom veletek a receptet. Álljon itt okulásotokra, de főleg azért mert nagyon-nagyon finyom!

Áfonyás-narancsos-polentás „kenyér“

Hősi halottam

Amit a cekkerbe kell pakolni:

4 uncia polenta (uncia – hát hol élünk???), szóval

100 g polenta (kukoricadara, nem liszt)

200 g liszt (itt „magától kelő“ liszt, amit te majd úgy oldasz meg, hogy több sütőport használsz)

140 g cukor

½ kk sütőpor (használd a sütőport a csomagoláson megadott arányok szerint, mert én sajnos nem emlékszem, hogy egy kg liszthez mennyi az annyi)

140 g puha vaj

1 narancs reszelt héja

1/2 narancs leve

1 tojás (ez egy nagyon tyúkbarát recept)

200 g áfonya (amik majd csak úgy pukkadoznak a szádban)

Technikai paraméterek:

A sütőt 140 °C-ra melegíted. Ha nem kerepel benne ventilátor, akkor 160-ra. Én belőttem a kettő közé. A tisztesség kedvéért lemértem nektek a sütőformám is: 11x21x6. Ezt itt úgy hívják, hogy 2 lb (avagy 2 fontos) loaf tin – vagyis egy szögletes gyümölcskenyér forma.

Az áfonya kivételével minden hozzávalót egy késes betétű robotgépbe pakolunk és összedolgozzuk. Egy nagyon masszív és ragacsos tésztát kapunk, amelyet belebirkózunk a formánkba, az áfonyával rétegezve (maradjon a tetejére is). Aztán sütjük, sütjük és sütjük... tűpróba... és tovább sütjük. Legalább 80-90 perc.

A hájkommandónak:

Egy szelet (ami nálam legalább 2 cm vastag) 350 kcal. (Bocsánat, én kalóriaszámolgatós vagyok. Még akkor is, ha nem érdekel, hogy átugrom a bűvös 2000-t.)

Exclusive részletek a naplómból

„Megsütöttem a fánkot... kidobtam a kukába. Mint egy olajjal átitatott rántott szivacs enyhe élesztőgomba bukéval.“

„Kedves Malév! felszólítással írok levelet a megboldogult légitársaságnak. Hogy csődbe mentek a fenekem alatt... láttunk már ilyet (talán nem a fenekem alatt, de láttunk már ilyet). Na, de hogy, olyan sutyiba menni tönkre, hogy még egy e-mailre sem futja. Én elhiszem, hogy otthon tele volt velük az éter, de a BBC kevésbe volt érdekelt az ügyben. Azok után, hogy lepergettem a jegyek árát – az adminisztrációs díjjal együtt – elvárnék egy e-mailt: Kedves utazásról és házikolbászról álmodozó ügyfelünk, ez most nem fog összejönni.“

„Tudom, hogy megfogattam, hogy aktivizálom magam, most mégis Julie&Julia-t bámulom… az új TV-n, ami kenyér helyett érkezett egy szombat délután. Akciós volt. Meg egyébként is rögbi akármi van műsoron (kiszorítva a Malévet). Kell a nagy képernyő, hogy jobban lássák a labdát. Labdát? Az üldözött tojásgyümölcsöt. Szóval, hogy jobban lássák a labdát, amit azután úgyis egy pubban ülve bámulnak, ahonnan este 10 óra tájban térnek haza indokolatlanul nagy mennyiségű kínai takeaway kíséretében, és egy papírzacskónyi garnélás pirítóssal, melyet „because I love you” felszólítással adnak át.

Visszatérve a filmre. A kanapén ülsz, kókusztejes főtt rizst és leárazott epret majszolgatva, tovább halogatva a szellemileg és testileg aktív életmód lehetőségét újabb 24 órával. Hát a film az megint csak rólad szól. Legalábbis azt hiszed (sok más ezer szellemi sivatagban szikkadó nőneművel együtt). Mert te is kreatívnak hiszed magad, sosem fejezel be semmit és nem tudnál megölni egy homárt, viszont ezen a kókusztejes estén elhiszed, hogy ki tudsz csontozni egy kacsát.”

szellemileg inaktív

„Ma skypoltam a húgommal. Így köszönt be: Na, mi van te büdös szar. Szeretném hinni valóban technikai gondokkal küzdött…”

                                                  

"Pöttyögök"

Lássuk csak, mi történt a „túróstészta katasztrófa“ óta...  Volt ott hat nap munka, egy röpke szabadnap és újabb ötös szorzó a munkanapokat tekintve. És mindeközben egy újabb túró világvége. Mert nem akar aludni a tej. Hiába farmon élő, boldog tehén „tojta“, hiába a zsíros, kékfedelű palack, hiába kevertem bele az alpesi kollégák savanyított joghurtfélségét... ez a dög nem alszik. Megfordult a fejemben, talán túl hideg van a lakásban. Ami valljuk be, reális opció. Ezért párszor a fazék bevándorolt a hálószobába. Végül egy hét után Rob megelégelte, hogy egy tejeslábos körül forog az életem és ugyanezzel kell megosztania az éjszakákat is. A „túrópalánta“ meghalt és vele a remény a túrós tésztára is. Pórázra kötöm ágaskodó ízlelőbimbóimat és mindenkit megkímélek gasztronómiai kudarcaimtól.

Mint említettem angol viszonylatokban nagyon hideg volt. Kiújult a herpeszem és a felfázásom. Ez utóbbi ok-okozati viszonyban lehet azzal a ténnyel, hogy egy péntek esti kiruccanás után az utolsó 20 métert mezítláb tettem meg a téli utcán, közben azt fontolgatva, hogy 12 cm-s cipósarkamat Rob koponyájába mélyesztem. De magánéleti dolgokat nem teregetek ki, főleg azért nem, mert úgyis berakja minden írásomat a google-fordítóba.

A pisilőgörcsös téli estéket az élet értelmének megfejtésével töltöttem. Hát igen, nem szarral gurítok – hogy klasszikusokat idézzek. Sajnos még nem jutottam eredményre. Így hát ezt a meglévő, értelmetlen életemet kell megtöltenem magammal. Csak még nem tudom, melyik végénél kezdjem. 

Töltögetés közben elméláztam ezen a blogon. Miért lett ez ilyen pöttyös?  Hirtelen felindulásból? Akkor ez a kabát??? És a számtalan három pötty a szövegemben? Mi ez, ha nem perverzió!

Itt húzom a pöttyöt...