Kincs olcsón eladó!

Én gyűjtögető vagyok. Az a fajta, aki százszor átrendezi a gyűjteményét, dobozokba rakja, felcímkézi, dédelgeti, aztán kidobja. Főleg azért, mert a bennem élő több tucatnyi személyiségek képzeletbeli listáján előkelőbb helyen vagyok én - mint OCD-s elmebeteg, mint én ‚aka‘ gyűjtögető rövidszőrű rágcsáló.

Vannak pillanatok azonban, amikor a birtoklási vágy erősebb, mint a racionalitásba kapaszkodó karom. Ennek áltálában egyik oka az ár-érték arány eltolódása az „ócsó“ irányába. Tévedés ne essék: a csak olcsó, az nem kielégítő. Két könnyen sebezhető gyengepontom van: designer és shabby chic.

A designer szerintem a modern kor kézművességének felkapott megfelelője. Tiszta formák és színek, drága alapanyagok jól átgondolt rendszere. Sajnos ezekből csak keveset halmoz fel a magamfajta.

A shabby chic pedig nem más, mint a régmúlt megsárgult designere. Shabby chic-ből pedig főleg azért nem halmozunk, mert túlzottan feminin. De... mert ‚de‘ az mindig szerepel a képletben. De a shabby és az olcsó gyakran jár együtt. Főleg charity shop-okban. *

Így tesz szert az ember parányi, zöld színű lyukasztóra...

Jól nem látod: 75 penny! Vigyél haza!

És kézzel horgolt csipke párnákra 3 fonttért

 És kézzel horgolt csipke terítőkre, amit aztán minden lelkiismeret furdalás nélkül kézzel festett porcelánba gyömöszölhetünk.

utána-előtte

 

És méretes patikai üvegekre... mert a méret az számít, ha nem csak arzénnal főz az ember. 

És ha arzénnal... akkor is jó ha van elég!

*Charity shop – mint nálunk a second hand, azzal a jelentős különbséggel, hogy itt az emberek jótékonyságból ajánlják fel megunt tárgyaikat, sok esetben értékes régiségeket, és az eladásukból befolyt összeg jótékonysági célt szolgál. Például az én csipkepárnám árából afrikai gyerekek koccintanak majd.