Adrenalinpisilók. Behatolsz a nyilvános illemhelységbe. Még megvillan a fehér, esetenként már mályvaszínűre sült láb, a bokára csusszant bugyival. Aztán nagyot csapódik az ajtó, épp idejében, hogy a még kínosabb szemkontaktust elkerüljük. Sietős WC papír susogás. És már el is iszkolt a rajtakapott klotyóhuligán. Nem értem, miért könnyít magán valaki nyitott ajtónál, egy 650 vendéget számláló hotel illemhelységében. Hangsúly a nyitott ajtón. Az első után, csak egy mosolyt lengettem meg. A másodiknál azt hittem az első tért vissza. Ma már világos, ez a turizmus egy új válfaja, a vendégek egy külön kasztja, egy titkos földalatti mozgalom: az adrenalin-pisilók.
Hotel-hobók. Azzal az eltökélt szándékkal érkeznek, hogy megadják a végső döfést az egyébként is reszketeg lábakon álló görög gazdaságnak. Számukra az éttermi büféasztal nem lehetőséget, inkább csak sorrendet kínál. Minden programunkon részt vesznek, ha élvezik, ha nem. Célorientáltak és eltökéltek.
Különös ismertetőjegyük: sosem távolodnak a szállodától 10 méternél messzebbre. Túl nagy lenne a kockázata annak, hogy lemaradnak bármiről, ami ingyen elérhető. Sosem értem miért utaznak más országokba. Szálloda otthon is akad. Tapasztalataim és több órás vajúdásom idősödő angol úriemberek társaságában, arra enged következtetni, hogy az időjárás űzi ki őket odújukból, melegebb éghajlatokra. Ha tehetnék, csak napfényt vennének, családi csomagban és bőrrák garanciával. Nemzetiség szerint rétegeződnek. A tengerpart forró kavicságyába száradt lengyelek. Kizárólag a medence partján vöröslő angolok, fejükre szorult söröskancsójukkal, valamint az árnyékban és kezeslábasban napozó németek elővigyázatos csoportja, akik ha lehet, fehérebben távoznak, mint érkeztek.
És akik a profizmus szintjén űzik ezt a veszélyes sportágat: a visszatérő vendégek!
Az ouzo-zúzók. A kezükben az otthonról csomagolt dobozos sörrel töltik ki a bejelentkezési ívet. Ahogy csuklójukra hurkolódik az all inclusive karszalag, azonnal elporolnak a bár irányába. Ők és pajtásuk a gurulós bőrönd. Koccintanak egyet a megérkezés fáradalmaira. Az itt eltöltött vakáció első fele azzal telik, hogy végigkóstolják az itallapot. Az itt eltöltött vakáció második fele szintúgy. Minden reggel bemutatkoznak és estére már „barátomnak“ neveznek. Különös szenvedélyük, hogy meggyőzzenek, elengedhetetlen vágyad, hogy igyál velük valamit. Te nem érted miért. Láthatóan egyedül is jól boldogulnak.
Eddigi rekorderünk a 19 éves orosz Anyegin. A második hetét tölti itt, napi 24 órában 2 % fölötti alkoholszinttel. Még egy hete van hátra. Jelenleg nagytétű fogadások zajlanak az életbenmaradási esélyeire. A takarítónő már nem hív többé mentőt hozzá, elmorzsol néhány „malakát“ és körbeporszívózza.
Anyegin esténként megáll előttem egy fehérre kopott etióp gyerek peckességével, erősen az intim szférámba hajlik, megmarkolja felpuffadt bendőjét és megállapítja: Sok sör!
A tömör, egyenes beszéd megcáfolhatatlan igazsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése