Kedd

Kaleidoszkóp a kaleidoszkópban.

Tehát a hét harmadik napja: Kedd.

Mesterségem címere: Mini Club manager, animátor.

Napi program:

• Kavicsgyűjtés a tengerparton és strandjátékok (lemászni a hegytetőről, bezsúfolni a kölyköket a liftbe, hét emelt le, át a földalatti alagúton, tengerpart, mindenáron megakadályozni, hogy haleledel legyen belőlük, megakadályozni, hogy fejenként egy liternél több jégkrémet egyenek – itt néha szemet hunyok, a haleledel résznél azonban nincs alku, megakadályozni, hogy fejenként három kiló kőnél többet cipeltessenek fel velem, meggyőzni őket, hogy a simára csiszolódott üvegdarabokat ajándékozzák nekem)
• Kőfestés (a bosszú pillanata… mindig, de mindig hazaviszik a műalkotást. Egy liter ouzo már repül is a bőröndből.)

1. állókép

A tengerpart… de mégsem. A gyerekek túl kicsik, de nem annyira, hogy ne tudnának elsprintelni, mint az üregi nyúl. A part tűzforró, mi meg égetnivalóan lusták. Újrahasznosítunk. Fehérre mázoljuk a már megfestett köveket. A program azonban lerövidül, én pedig kénytelen vagyok megfesteni korfui karrierem századik alvó macskáját rongyszőnyegen.

2. állókép

Tervezem a meghívót az „Alvó macska rongyszőnyegen” című amatőr művészeti kiállításra. Scarlet és fehérlábú szülei sétálnak le a terrakotta lépcsőkön. Apuka halmozottan hátrányos helyzetű: vörös is, angol is, meg el is hisz, hogy árnyékban is le lehet barnulni. Scarlet 4 éves és ostoba, de nem annyira, hogy ne tudná manipulálni a késői gyermekvállalás mellett döntő szüleit. Most vígan himbálózik azok karjába kapaszkodva. Erős déjà vu kerít hatalmába, amiről gyorsan kiderül, valódi emlékek tizenévekkel ez előttről, amikor még ízléstelen pöttyös lakkcipőmben koptattam az aszfaltot és anyáék nagyot lódítottak rajtam. A lakkcipőt már kinőttem… a lódításokat nem lehet.

3. állókép

Ma csak ketten dolgozunk Chrissel. Gosia a lengyel szállítmányért indult a reptérre, a főnök meg szabadnapos. 3 óra. Egyedül állok a bárpultnál, talpam már viszket a vágytól, hogy Opa-Opa-ra ropja. Chris meg nyilvánvalóan elaludt.  

4. állókép

Spiros. Ő egy külön blogbejegyzés.***

5. állókép

Magányosság kerít hatalmába. Bámulom a fehéren lüktető képernyőt. Előveszem az ajándék mézes-mandulás nugátot. Ajándék, nem nekem, az otthoniaknak. Megettem. Aztán most szemérmetlenül bevallom. Gyorsan tömtem magamba, mohón, nagyokat nyelve, épp csak a pörkölt manduladarabokat ropogtatva meg itt-ott. Aztán elégedetten konstatáltam, íme, 30 másodperc alatt teljesítettem a napi energia-bevitelem 50%-át. Sajnos már egy héttel előre.

6. állókép

Ücsörgünk az esti cappuccinónk árnyékában. A tetőterasz lassan megtelik vendégekkel. Adrenalin magic show. Pörgő r-rel és cseh akcentussal. Halk zene szól. Mint minden kedden. Összedugjuk a fejünket és egyeztetjük óráinkat. Mondjuk 20 perc múlva. A győztes Manu, mert 20 perc múlva valóban felcsendül a Brown Eyed Girl. Talán mindannyian megértünk egy hidegstartra.

7. állókép

Éjfél. Néhány pina colada hatására kiszámoljuk, hogy Carlos és Vanessa, a kalapból nyulászók, körülbelül 120-szor lengették már a varázsasztalt, Carlos 120-szor hajtogatta már Vanessát origamivá, és csak a jó ég tudja, hány lufikutya született a bábáskodása alatt – csak ebben a szezonban. Gyorsan gratulálok és egy dedikált varázs DVD-vel térek nyugovóra. Úgy döntök valami hasonlóval bepróbálkozok a motorkölcsönzőbe is…