Termésbóbiták

Most jó lenne csak kifeküdni a fűre és hagyni, hogy az októberi nap bizsergesse ezeket a fagyott, halott ujjakat. De nem lehet, mert megesznek a meztelen csigák. Meztelen csigák és kutyaszar. Ahonnan én jövök, ott nem kell kerülgetni a kutyagumit. Helyenként lócitrom, de azt meg ki ne venné észre?

Inspirációra van szükségem! Pitypang a pázsiton. Vagy éppen csak a sárgája. De kék van. Itt áll előttem. A reggel még ropogósra vasalt kék ingjében és a kevésbé hízelgő szürke mackóban. Az arcán egy vályú nagyságú keverőtál. A hirtelenjében összedobott cookie tésztát lefetyeli. Másodpercek alatt kiderül, a kalóriaszegény cukor kétszer olyan édes. Hát itt a pitypang. De hol a sárgája?

Már egy éve élek itt, ebben a lassú, lassú valóságban. Hinni kezdtem az elektromos fogkefében és Puy lencsét vacsorázunk (ami megtévesztésig hasonlít a zöldhöz, de kétszeres ára mégis erőteljes „puy“ aromát kölcsönöz neki). A nyakamon a kötelező évfordulós ékszer. Gyermekláncfű eszterlánc. Lesz-e belőled pitypang? Gömbölyödsz-e, mint sárga inspiráció?

Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

(Karinthy)

http://sandornagytunde.blogspot.co.uk/2012/04/pitypang.html