2011. február 22., kedd

Köszönöm, annak a lusta lánynak

Hárman kezdtük a beszélgetést. Ebből ketten már 12 éve felbukkanunk egymás életében. Jobban mondva én bukkanok fel az ő életében. Mert ő a legkényelmesebb barátnő kitüntetés büszke tulajdonosa, akinek délutáni szundi jár a legsürgetőbb próbatételek előtt is. Édesanyja korosztályának tipizált regényhőse, a sosem pihenő, bűnösen jó pudingos kalácsot sütő, családját apró tenyerén hordozó nő. Legifjabb menye a világra szomjazó báj maga. Oroszul tanul, hogy eredetiben olvassa a legnagyobbakat, két szoptatás közben műfordít és csiklandozó szófordulataiba beleszeret az ember. Izzással beszél az irodalomfilozófiáról és Tulipán aznapi pelus-töltelékéről is. A kis virág hófehér bőrű baba, édesanyja csodálkozó, magasba futó szemöldökével és a hozzád leereszkedő, szívbemarkoló gesztussal, amellyel kis buksiját melledre hajtja. Társa Fanni, egy mackójelmezbe bújt, gömbölyű gesztenye. Édesanyjával villámlátogatásra érkeznek. Emlékszem rá. Pár éve még jelenlétével voltak hangosak a partik. A két tinédzser lány elragadó. Fiatalságuk és a tudattalan szexualitást és érzékiséget sugárzó hatalmas szemek igézőek. A kis cserfes szégyentelenül csacsog bele minden témába, míg nővére a bölcsek hallgatagságával szemléli a zsibvásárt. Anyjuk az idősebb testvérnek tűnik, pedig ő a másik meny, sógornő, rokon. Dédi 83 évének minden cseppje betölti a szobát. Köréd fonódik jókedve, életének egyszerű értékekből desztillált esszenciája, ráncainak mélysége és tisztasága. Fáradhatatlan kurjongatások közepette rázza, ahogy ő mondja: a kis Tulipántot.
A frissen sült, forró lángos körbejár és meg-megcsendülnek a poharak. Gagyogunk és átkozódunk, nevetve szárítjuk fel a könnyeinket. Szeretnék kitárni ajtót, ablakot. Aprócska ez a szoba. Parányi ennek a roppant erőnek.

Csak 11 nő vagyunk, 8 hónapostól 83 éves korig. Néha imádottak, néha megvetettek, néha öntudatlanok, néha a hódítók diadaltáncát járva. Paprikás krumplit főzünk és kirúzsozzuk a szánkat. Apákat temetünk és Megváltót adunk a világnak. Ezek mind mi vagyunk!

3 megjegyzés:

  1. györgyim,köszönöm...megható volt olvasni! Bár mi tagadás, az én jellemzésemen kicsit finomíthatnál :P!

    VálaszTörlés
  2. Nincs kegyelem... de így szeretünk, ahogy vagy!

    VálaszTörlés
  3. Jó volt olvasni! :)

    VálaszTörlés