A nap legfontosabb eseményei címszavakban:
Meglátogattuk egy belgiumi kisvárost, Maaseiket és azt hiszem véres hurkát ettem.
Visszafelé haladnék az időben: essünk túl a horrorisztikus, véres jeleneteken, aztán jöjjenek a kellemesebb dolgok. Még a tegnapi nap folyamán Sophia mesélt nekem a házilag készített kincseiről. E között szerepelt egy olyan finomság, melyet a disznó véréből készítenek. Meséltem hát neki, a mi véres hurkánkról. Azt hiszem félreértette a lelkesedésemet, mert egyből megígérte, hogy a héten megosztja velem a csemegét. Nem gondoltam volna, hogy a végzet huszonnégy órán belül utolér. Tegnap nagyon örültem, mikor megkérdezte, mit szeretek. De a mai főzőcskézésnél a listámat valahogy figyelmen kívül hagyta. Már akkor rossz érzés környékezett, mikor közölte, hogy holland ínyencség lesz. Anyám borogass, csak a holland konyhától mentsen meg az ég! De azért rendületlenül pucoltam a répát, krumplit, és a hagymát, pedig előre sejtettem, hogy ezek majd együtt kerülnek a lábasba, só nélkül, pépesre főzve (igen, a hagyma is).
Ha valakit érdekel a recept: főzz meg fél kiló répát, fél kiló krumplit és ugyanennyi hagymát egy kevés vízben, majd a vízzel együtt zanzásítsd és félig lepirított szalonnát keverj hozzá. Bőven szórd meg szerecsendióval, és a botmixer ne kegyelmezzen a szalonnadarabkáknak sem. Erre még azt mondom, hogy nincs semmi rossz a zöldségekben, és legalább megkímélem a gyomrom az emésztés fáradalmaitól. Sajnos azonban a mélyhűtő mélyéről előkerült a titokzatos, sötétbarna massza. Kezdtem is a fohászkodást, kérlelve a Mindenhatót, hogy ez a desszert legyen, de sajnos nem volt térerő. Miközben Oma szénfeketére égette a szeletkéket a teflonserpenyőben, volt alkalmam közelebbről is szemügyre venni, mivel van dolgom. Teljesen homogén sötétbarna massza, a pelyvához hasonló világos színű növényi háncsokkal. Nem mertem megkérdezni mi ez! Akik ismernek, sejthetik milyen csaták dúltak a lelkemben. Évek óta nem ettem pástétomot, sem virslit, sem párizsit, egyetlen fajta szalámit vagyok hajlandó megenni, és anyám fasírtját is fenntartásokkal kezelem. Irtózom a bensőségektől, és nem tudom a vér hova sorolandó, de szintén a feketelistámon szerepel. Így, a vacsora után is szeretném hinni, hogy szójapástétomot ettem. Egy 5×5-ös „babszelet” csúszott le a torkomon, bőven rásegítve a répapürével. Az égett ízen kívül semmi mást nem érzetem, így még mindig él a remény, hogy nem tartozom a vérevők közé.
Pár órával a véres események előtt, még mit sem sejtve szürcsöltem a cappuchinómat a Városházához címzett kávézóban, a belgiumi Maaseik főterén. Életem legfinomabb habos feketéje, melyet tejszínes tojáslikőrrel és ropogós fahéjas sütivel kísértek.
Folytatás következik, mert lefejeltem a billentyűzetet…
2010. február 22., Horn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése