Rosemarie magyar hangja

Gyűlöltem őt. Gyűlöltem őt, mert ő nem én vagyok. Még a tolókocsijára is féltékeny voltam. Mert a lenti sorokat nekem kellett volna írnom. Mert a lenti sorok rólam kellene, hogy szóljanak. Mert ő mégis én vagyok. Közel egy éve kívülről fújom Rosemarie Urquico-t. Csak egy lány a szomszédból, aki szavakat talált helyettem. Angolul. Jöjjön hát most magyarul, nektek. Csupán egyetlen korábbi fordítást találtam Wiccánál, ami tökéletes. Ez itt azonban az én verzióm, mert szerettem volna, ha magyarul érződik… ha kicsit én is áthallatszok (egy nyomós ok, miért ne legyek műfordító).

„Randizz! Randizz egy lánnyal, aki olvas. Randizz egy lánnyal, aki ruhák helyett könyvekre költ. Egyébként sem lenne hely a kötetektől. Randizz egy olyan lánnyal, akinek listája van a „személyes kötelezőkről“ és akinek olvasójegyéről még a kamaszkori képe mosolyog rád homályosan.

Keress egy lányt, aki olvas. Tudni fogod, hogy ő az. Táskájában mindig ott lapul egy felfedezésre váró történet. Ő az, aki szerelmesen kóborol a könyvkereskedés polcai között és kéjesen felsikkant, ha új „prédára“ lelt. És ő a fura lány, aki egy sárguló kötet lapjait szimatolja az antikváriumban. Igen, ő az. Az olvasó. Az olvasó, és leküzdhetetlen vágya, hogy beleszippantson a porosodó művészet illatába.

Ő az a lány könyvvel, a sarki kávézóban. Kávéja tetején úszó szigetekké dermedt tejpor. Ő elveszett. Az író alkotta világban. Ülj le mellé. Álld a rosszalló pillantást. Az olvasó nem szereti, ha zavarják. Kérdezd őt a könyvről.

Hívd meg egy friss feketére.

Mondd el a véleményed Murakamiról. Kérdezd meg, vajon túljutott-e A Gyűrűk Ura első könyvén. Tudd, ha azt mondja, érti James Joyce Ulyssesét, csak intelligensnek akar látszani. Vajon szereti-e Alice-t, vagy ő maga Alice?

Randizz egy olvasó lánnyal. Egyszerű. Ajándékozz neki könyvet... a szülinapjára, karácsonyra, az évfordulókra. Ajándékozz neki szavakat, a költészetben, a zenében. Legyen az ővé Neruda, Pound, Sexton, Cummings. Engedd, hogy megcsaljon az irodalommal. Hidd el, tudja a különbséget szerep és valóság között, de újra és újra megpróbálja a kedvenc regényévé írni az életedet. És ha nem sikerül, az sosem a te „hibád”.

Majd máskor, és máshogy…

Hazudj neki! Aki megérti a mondattant, az ismeri a hazugság természetét. Hiszen a mondatok mögött más rejtőzik: indíték, érték, árnyalat, kettősség. A világ gurul majd tovább.

Hagyd cserben! Ő tudja, a csalódás az események kiteljesedéséhez vezet. Ő tudja, semmi sem tart örökké. De mindig jöhet egy új fejezet. Minden és mindig újraírható, és te hős lehetsz megint. Hiszen minden élethez jár egy-két csirkefogó.

Ne félj attól, ami nem vagy. Hiszen minden történetben ott ível a karakterfejlődés… kivéve a Twilight sorozatokban.

Ha találtál egy olvasó lányt, szorítsd magadhoz. Hajnali kettőkor a zokogására ébredsz egy könyvvel a mellkasán. Főzz egy teát. Vedd a karodba. Talán néhány órára elveszett, de mindig visszatalál hozzád. Úgy beszél majd, mint egy regényhős. De vannak helyzetek, mikor hamis a valóság.

Kérd meg a kezét. Egy hőléggömbön. Vagy egy rock koncerten. Vagy ha legközelebb ágynak esik. Talán Skypon.

Boldog leszel, és azon tűnődsz, hogy bírja még a szíved ezt az őrült táncot a mellkasod ketrecében. Megírod az élettörténeteteket, gyerekeitek lesznek, furcsa nevekkel és még furcsább ízléssel. Ismerik majd Dr. Seuss Macskáját és járnak majd Aslannál Narniában... talán egyazon napon.

Együtt sétáltok majd az agg télben és ő az orra alatt Keats szaval majd, amíg csizmátokról eltűnik a hó.

Randizz egy olvasó lánnyal. Megérdemled. Megérdemelsz egy színesre álmodott világot. Ha egyhangúságra vágysz, áporodott órákra és plüssdobozos lánykérésekre, jobb neked egyedül.  De ha a világot akarod, és a világokat azon túl, keress egy lányt, aki olvas.

Vagy jobbat mondok, keress egy lányt, aki ír!”