"Pöttyögök"

Lássuk csak, mi történt a „túróstészta katasztrófa“ óta...  Volt ott hat nap munka, egy röpke szabadnap és újabb ötös szorzó a munkanapokat tekintve. És mindeközben egy újabb túró világvége. Mert nem akar aludni a tej. Hiába farmon élő, boldog tehén „tojta“, hiába a zsíros, kékfedelű palack, hiába kevertem bele az alpesi kollégák savanyított joghurtfélségét... ez a dög nem alszik. Megfordult a fejemben, talán túl hideg van a lakásban. Ami valljuk be, reális opció. Ezért párszor a fazék bevándorolt a hálószobába. Végül egy hét után Rob megelégelte, hogy egy tejeslábos körül forog az életem és ugyanezzel kell megosztania az éjszakákat is. A „túrópalánta“ meghalt és vele a remény a túrós tésztára is. Pórázra kötöm ágaskodó ízlelőbimbóimat és mindenkit megkímélek gasztronómiai kudarcaimtól.

Mint említettem angol viszonylatokban nagyon hideg volt. Kiújult a herpeszem és a felfázásom. Ez utóbbi ok-okozati viszonyban lehet azzal a ténnyel, hogy egy péntek esti kiruccanás után az utolsó 20 métert mezítláb tettem meg a téli utcán, közben azt fontolgatva, hogy 12 cm-s cipósarkamat Rob koponyájába mélyesztem. De magánéleti dolgokat nem teregetek ki, főleg azért nem, mert úgyis berakja minden írásomat a google-fordítóba.

A pisilőgörcsös téli estéket az élet értelmének megfejtésével töltöttem. Hát igen, nem szarral gurítok – hogy klasszikusokat idézzek. Sajnos még nem jutottam eredményre. Így hát ezt a meglévő, értelmetlen életemet kell megtöltenem magammal. Csak még nem tudom, melyik végénél kezdjem. 

Töltögetés közben elméláztam ezen a blogon. Miért lett ez ilyen pöttyös?  Hirtelen felindulásból? Akkor ez a kabát??? És a számtalan három pötty a szövegemben? Mi ez, ha nem perverzió!

Itt húzom a pöttyöt...