Belépés megtagadva

Sokáig hallgattam. Ez a vulkángőzös dühkitörések utáni csend. A sarkon álltam és vártam. A kocsija még mindig az én felhajtómon. Két vidáman kacarászó nő bukkant elő a két háztömb közül. A fülemhez kaptam a telefonom és fogalmam sincs milyen nyelven beszéltem... magammal. Elfordultam. Arra gondoltam, felismerhetnek a képekről. A Valentin napi kollázs a mahagóni TV állványon... a korfui csókokkal, olcsó sörrel a Dunán, és ahogy a hajam rebben az újévi szélben, majd három superman hasítja az angol partokat. Vajon mit gondolhattak az ocsmány zöld békáról, ami a karácsonyi fényeknek és a sok forralt bornak köszönhetően került a birtokunkba?

Hűtő, asztal, négy fal és ami mögötte van

A lakberendezésről akartam írni. A shabby chic-ről. A gyűjtögetés átkáról, és nagyanyám szekrényéről, amit sosem festhetek le, mert annak ajtajára jegyezte fel 1968 márciusának időjárását. Ehelyett azonban sokkal fontosabbra döbbentem rá.

A lakásunk eladó. Egy késő délutáni telefonhívással kezdődött. Aztán már csak azt vettem észre, hogy takarítok a szabadnapomon, hogy showroom-á változtassam az otthonunkat. Idejében elhagytam a terepet. Idegenek jöttek. Nyoma sem volt a mi kis balfácán ügynökünknek, túlméretezett öltönyében és széthulló iratcsomójával. Maga James Bond jött, „inteligencsesre” fésülve és azzal a bizonyos angol modorral. És James Bonddal idegenek jöttek, hogy átsétáljanak az életünkön. Át a kárminpiros konyhaszekrényünkön, amit én festettem pirosra a padlóval együtt (ne használj szórófestéket zárt térben), át a fenyőpolcon, amit apa rakott össze (mert neki így teljes a kirándulás) és kalapács híján borosüveggel vertük a vernivalót. Besétáltak a hálószobába. Tudják, hogy Rob Márquezt olvas én pedig Oscar Wilde-ot. Valószínűleg észrevették a perverz vonzódásom a fonott kosarakhoz és a pöttyökhöz.

Kicsit úgy érzem, megerőszakoltak.

Azt hiszem, a lakberendezéssel kizárunk és bezárunk. Mert mi négy fal egyébként? Kívül a szomszéd macskája, a másik oldalon én. Mindketten mezítláb járunk és a kanapén töltjük az estét. Apropó, ülőgarnitúra. Rob szerint a kanapénak filozófiája van. Így a miénk ősrégi és „förtelmetes” színű, de mindent tud a fenék anatómiájáról és a legkényelmesebb rögbinéző pozitúrákról. Hát erről beszélek: mindennapi dolgaink és a történetük, az elcsöppent festékfoltok, a négy fal és ami mögötte van. A mindennapok rezonanciája. És többé nem tűröm, hogy idegenek zavarják meg. Kizárok és bezárok. 

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!