Először is, ezt az írásomat Elissnek ajánlom, mert annyira megörültem a facebookon a blogra vonatkozó bejegyzésének, hogy úgy döntöttem, így hajtok fejet előtte. Ráadásul Eliss-t írtam Erzsi helyett! Ez már több mint elég jócselekedet egy napra. A hátbaveregetés után haladjunk tovább…
Ez tipikusan az a nap volt, amikor úgy ébredsz, utálod a világot. Erre ráerősít az a tény, hogy képtelen vagyok időben lefeküdni. Az éjjel a kiskölyök is meglátogatott. Még javában koptattam a billentyűzetet, amikor kivágódott az ajtó, és se szó, se beszéd, befeküdt az ágyamba. Ijedtemben felpattantam az ágyról és 5 percig csak bámultam rá meredten. A kiesett időben a másik két lány is besorjázott a szobámba, így egész rendes kis közönsége lett a takonytól nagyokat horkantó kölyöknek. Gondoltam beterelek még pár embert, és borsos belépő ellenébe mutogatom a betolakodót. Aztán elvetettem a zsebpénzem feljavításának eme módját, és felküldtem Imaant, tájékoztassa a kedves szülőket. A gyerek postafordultával visszajött: Tegyük vissza az ágyába! Na, hogy én erre nem gondoltam! A probléma mindössze annyi volt, hogy a látszólag szelíden szunyókáló gyerek profi nindzsamozdulatokat produkált, amint 20 cm-re megközelítetted. Az ötödik próbálkozás után egyesítettük erőinket, rádobtunk egy takarót, és hárman próbáltuk átcipelni a szomszéd szobába. Hát nem sikerült. A gyerek talpra pattant, kettőt rúgott mindegyikünkbe, aztán mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt az ágyamba. Énem szelídebb fele azt súgta, baktassak át a szobájába és töltsem ott az éjszakát, de az ősi ösztönök fölébe kerekedtek, és úgy döntöttem megvédem a territóriumom. Aki ezen mosolyog, annak még nem volt dolga felbőszült 5 éves gyerekkel. A zsonglőrködésünk egy földön kucorgó, teli torokból visító kis koboldot eredményezett. Ama nagy nehezen lebotorkált az emeletről, és minden erőlködés nélkül elrakta télire. Nagyot csalódtam Jinxxben, legalább egy kicsit megrugdoshatta volna.
A reggel tehát a szokásos hétfői ceremónia szerint zajlott, ugyanis minden hétvége után újra és újra meg kell küzdenem a tekintélyemért. A kis csipás ébredésétől számított egy órán keresztül, a válasz mindenre: No!, No!, No! Ilyenkor akármilyen rosszul keltél is, nem szabad elveszítened a türelmedet. Ha kiakadsz, ő nyert. Ez egy bonyolult szociológiai, pszichológiai folyamat, amit legszívesebben egy csattanós pofonnal rendeznék, de a tudományos érdeklődésem nem engedi. Egy unalmasabb délutánon, majd vázolom a bevált módszereket.
Hazafelé tekerve a suliból azonban az a furcsa érzésem támadt, hogy jó itt lenni. Jó tekerni ezt a rozzant kerékpárt, rámosolyogni az emberekre, odaszólni az uszodából ismerős apukának, kivinni a szemetet, és örömmel konstatálni, hogy a szemetest nyitó mágneskártya nem ment tönkre a legutóbbi mosógépes bakinál. Egy kis napsugár csodákra képes!
Ezzel a derűs életérzéssel vágtam bele a hétfői nagymosásnak. Mivel hétvégén nem dolgozom, és a szennyes nem mászik be egyedül a mosógépbe, így kénytelen vagyok hétfőn Mosós Masa szerepbe bújni. A vasalás és a mosás egyébként az a meló, amit ama csak vészhelyzet esetén csinál meg.
A vasalással nincs is baj. Felviszem a gépet az ironing room-nak nevezett kis szobába, és vasalgatás közben megnézem a kereskedelmi csatornák kiválóbbnál kiválóbb műsorait. Ma megtudtam, hogy Majka ötször mos fogat naponta, és Bokros Lajos meglehetősen jól rázza a fekete csajokkal. Már érdemes volt felkelni! A hétfő tehát egyben a művelődés napja is. Igyekszem a hazai média főáramában maradni. Nagyon nehezen viselném, ha lemaradnék Fekete Pákó karrierjének mozzanatairól, és innen is szorítok Bunyós Pityunak, hogy bekerüljön a mulatós Fási kormányba. De ha már az agymosásnál tartunk, akkor kitérnék a mosásra. Nehogy bárki azt higgye, hogy csak hétfőn mosunk. Átlagosan naponta kétszer megy a mosógép. Egy hétfői napon, ennek a duplája, tehát 4 adag szennyes mosódik, jobb esetben színek szerint osztályozva. De nálam nem ritka a csalamádé effektus: mindent bele. Ne mondja nekem senki, hogy az a ruha, ami naponta ki van mosva, még színt eresztene. Szóval mosógépbe be, mosógépből ki, szárítóba be, szárítóból ki, vasalás. Nincs ám itt kézzel lötykölés, vagy kétszer felvett ruha, uram bocsáss, kétszer használt törölköző. Először gondosan elmagyarázták mit nem szabad szárítóba tenni. Ja, persze, mikor azt sem tudod, hol az eleje, meg a vége, akkor majd még olvasgatom a címkéket. Aztán az első alkalommal kissé megrettentem, mikor a szárítás után nekiláttam a vasalásnak: Prada, Dolce Gabbana, Tommy Hilfiger… Huhú, a gyereken egy nap, körülbelül annyi értékű cucc van, mint az én havi zsebpénzem. Na de azóta megbátorodtam, és Stella McCartney-tól kezdve, minden repül a szárítóba. Kivéve az én H&M , és hasonló minőségű ruháimat. A szárító ugyanis nem más, mint egy ruhareszelő. Naponta három márék bolyhot szedek ki belőle, amit valószínűleg nem a kozmoszból szűrnek ki a filterek. Tehát én nem reszelek, teregetek.
Még azért egy szösszenetett elmesélek a végére. Ma reggel, a gyerekek közötti vita tárgya az alsónemű volt. Imaan szerint Jinxx egy „loser“ (vesztes), mert rajta csak GAP gatya van, és nem Björn Börg. Remélem most mindenki a haja tövéig pirult, aki egyszerű pamutalsóban éli le az életét!
Hattem, 2010.3.15.
Ez tipikusan az a nap volt, amikor úgy ébredsz, utálod a világot. Erre ráerősít az a tény, hogy képtelen vagyok időben lefeküdni. Az éjjel a kiskölyök is meglátogatott. Még javában koptattam a billentyűzetet, amikor kivágódott az ajtó, és se szó, se beszéd, befeküdt az ágyamba. Ijedtemben felpattantam az ágyról és 5 percig csak bámultam rá meredten. A kiesett időben a másik két lány is besorjázott a szobámba, így egész rendes kis közönsége lett a takonytól nagyokat horkantó kölyöknek. Gondoltam beterelek még pár embert, és borsos belépő ellenébe mutogatom a betolakodót. Aztán elvetettem a zsebpénzem feljavításának eme módját, és felküldtem Imaant, tájékoztassa a kedves szülőket. A gyerek postafordultával visszajött: Tegyük vissza az ágyába! Na, hogy én erre nem gondoltam! A probléma mindössze annyi volt, hogy a látszólag szelíden szunyókáló gyerek profi nindzsamozdulatokat produkált, amint 20 cm-re megközelítetted. Az ötödik próbálkozás után egyesítettük erőinket, rádobtunk egy takarót, és hárman próbáltuk átcipelni a szomszéd szobába. Hát nem sikerült. A gyerek talpra pattant, kettőt rúgott mindegyikünkbe, aztán mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt az ágyamba. Énem szelídebb fele azt súgta, baktassak át a szobájába és töltsem ott az éjszakát, de az ősi ösztönök fölébe kerekedtek, és úgy döntöttem megvédem a territóriumom. Aki ezen mosolyog, annak még nem volt dolga felbőszült 5 éves gyerekkel. A zsonglőrködésünk egy földön kucorgó, teli torokból visító kis koboldot eredményezett. Ama nagy nehezen lebotorkált az emeletről, és minden erőlködés nélkül elrakta télire. Nagyot csalódtam Jinxxben, legalább egy kicsit megrugdoshatta volna.
A reggel tehát a szokásos hétfői ceremónia szerint zajlott, ugyanis minden hétvége után újra és újra meg kell küzdenem a tekintélyemért. A kis csipás ébredésétől számított egy órán keresztül, a válasz mindenre: No!, No!, No! Ilyenkor akármilyen rosszul keltél is, nem szabad elveszítened a türelmedet. Ha kiakadsz, ő nyert. Ez egy bonyolult szociológiai, pszichológiai folyamat, amit legszívesebben egy csattanós pofonnal rendeznék, de a tudományos érdeklődésem nem engedi. Egy unalmasabb délutánon, majd vázolom a bevált módszereket.
Hazafelé tekerve a suliból azonban az a furcsa érzésem támadt, hogy jó itt lenni. Jó tekerni ezt a rozzant kerékpárt, rámosolyogni az emberekre, odaszólni az uszodából ismerős apukának, kivinni a szemetet, és örömmel konstatálni, hogy a szemetest nyitó mágneskártya nem ment tönkre a legutóbbi mosógépes bakinál. Egy kis napsugár csodákra képes!
Ezzel a derűs életérzéssel vágtam bele a hétfői nagymosásnak. Mivel hétvégén nem dolgozom, és a szennyes nem mászik be egyedül a mosógépbe, így kénytelen vagyok hétfőn Mosós Masa szerepbe bújni. A vasalás és a mosás egyébként az a meló, amit ama csak vészhelyzet esetén csinál meg.
A vasalással nincs is baj. Felviszem a gépet az ironing room-nak nevezett kis szobába, és vasalgatás közben megnézem a kereskedelmi csatornák kiválóbbnál kiválóbb műsorait. Ma megtudtam, hogy Majka ötször mos fogat naponta, és Bokros Lajos meglehetősen jól rázza a fekete csajokkal. Már érdemes volt felkelni! A hétfő tehát egyben a művelődés napja is. Igyekszem a hazai média főáramában maradni. Nagyon nehezen viselném, ha lemaradnék Fekete Pákó karrierjének mozzanatairól, és innen is szorítok Bunyós Pityunak, hogy bekerüljön a mulatós Fási kormányba. De ha már az agymosásnál tartunk, akkor kitérnék a mosásra. Nehogy bárki azt higgye, hogy csak hétfőn mosunk. Átlagosan naponta kétszer megy a mosógép. Egy hétfői napon, ennek a duplája, tehát 4 adag szennyes mosódik, jobb esetben színek szerint osztályozva. De nálam nem ritka a csalamádé effektus: mindent bele. Ne mondja nekem senki, hogy az a ruha, ami naponta ki van mosva, még színt eresztene. Szóval mosógépbe be, mosógépből ki, szárítóba be, szárítóból ki, vasalás. Nincs ám itt kézzel lötykölés, vagy kétszer felvett ruha, uram bocsáss, kétszer használt törölköző. Először gondosan elmagyarázták mit nem szabad szárítóba tenni. Ja, persze, mikor azt sem tudod, hol az eleje, meg a vége, akkor majd még olvasgatom a címkéket. Aztán az első alkalommal kissé megrettentem, mikor a szárítás után nekiláttam a vasalásnak: Prada, Dolce Gabbana, Tommy Hilfiger… Huhú, a gyereken egy nap, körülbelül annyi értékű cucc van, mint az én havi zsebpénzem. Na de azóta megbátorodtam, és Stella McCartney-tól kezdve, minden repül a szárítóba. Kivéve az én H&M , és hasonló minőségű ruháimat. A szárító ugyanis nem más, mint egy ruhareszelő. Naponta három márék bolyhot szedek ki belőle, amit valószínűleg nem a kozmoszból szűrnek ki a filterek. Tehát én nem reszelek, teregetek.
Még azért egy szösszenetett elmesélek a végére. Ma reggel, a gyerekek közötti vita tárgya az alsónemű volt. Imaan szerint Jinxx egy „loser“ (vesztes), mert rajta csak GAP gatya van, és nem Björn Börg. Remélem most mindenki a haja tövéig pirult, aki egyszerű pamutalsóban éli le az életét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése