Megint minden egyszerre

Természetesen jócskán elmaradva jelentkezem. Szerdára nagy betűkkel volt bejegyezve a naptáramban: MA ÍRNI KELL, HALLOD! Ehhez képest vasárnap délután van. A hátam fáj a sok úszástól, ami valószínűleg fölösleges volt, mert utána bezabáltam friss croisanttal. Inkább szundítanék egy jót, de nem tehetem, mert közben javában zajlanak ám az események.

Pontosan egy héttel ezelőttel kezdeném. A legutóbbi vasárnapon Ama nagy konyhatakarításba kezdett. Mindezt megfelelő méretűre fújta és hozzá illő terrorista ábrázatot vágott. Segítettem neki pár dologban, mert úgy éreztem ez a csutakolás rejtett kritika az irányomban. A gáztűzhely súrolása közben aztán bennem is egyre feljebb kapaszkodott az adrenalinmérőm higanyszála. Mikor úgy éreztem, ennyi takarítás bőven kimeríti a „jófejség” fogalmát, otthagytam egyedül a mérgével és a mackóalsóból kilógó seggével.

Estére az Ajax illat feloldotta a hangulatot és akkor rákérdeztem a dolgokra. Igen, igen, mérges volt, mert nem volt tiszta a padló, és nem szeret vasárnap takarítani. Na mondom, ki szeret? Ez persze ki is csusszant a számon. Aztán elővettem a legudvariasabb angolomat, és vázoltam a helyzetet. Gerda nagyi csütörtöktől itt táborozott. Elméletileg én ilyenkor szabad vagyok. Ebből egyenesen következik, hogy nem nyalom fel a konyhát a nagyi után. Tehát vagy takaríthatok rendesen, de akkor nem kérek az extra nagyi dömpingből, vagy jöjjön a nagyi, és akkor nem kérek a hétvégi jelenetekből. Ebben így meg is egyeztünk. Edwin még megkérdezte, mik azok a szokások, melyeket furcsának tartok a családban. Á, mondom semmi, jártam én már cudarabb helyen is. Mégsem akartam megkérdezni, hogy minek a szőke paróka ama gardróbjában…

Talán majd felveszi az új barátjának. Szerelmi drámák zajlanak itt, hölgyeim és uraim! És én a díszpáholyból szemlélem. Hétfő este Ama, én és egy üveg vodka jól elbeszélgettünk. Miről másról, a pasikról. Tetszik neki valami kollégája. Közben tisztában van vele, hogy a férje top pasi, minden rendben van az életében, van három gyereke és egy kitűnő au-paire (ezt én tettem hozzá, de biztosan benne is megfogalmazódott). Szóval Mark és Ama között forrósodik a levegő. Jön a tavasz, garázdálkodnak a hormonok. Csak ez a szerencsétlen ne mondta volna el Edwinnek. Ha nem akarja megcsalni őt, akkor minek ez a cirkusz? Csendben lerendezem magamban, és kész. Ha meg meg akarja csalni, akkor tegye azt belátása szerint, és vigye magával a sírba. Az eredmény persze egy őrjöngő férj, és egy őrjöngő feleség. Most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy elemi erővel vonzom, vagy inkább vonzódom a furcsa emberekhez. Vagy az egész világ furcsa lenne? Valószínűleg csak én vagyok normális.
Egész héten lőporszag terjengett a levegőben. Gyakran voltak a konyhapulton kis üzenetek: I love you! – utána az egész család névsora (valamiért engem kifelejtett), és az aláírás XXX E. Tünemény! Nem tudom hogyan rendeződtek a dolgok. Ama egész héten nagyon későn járt haza, Edwint pedig alig láttam. De a hétvégére elülni látszik a vihar. To be continued OR The end? Majd kiderül.

Most igazán nincs erőm részletezni a hét minden egyes napját. Valószínűleg lesz még alkalmam százszor leírni ugyanazt. De, de, de a héten megtalált egy amerikai srác, aki itt au-pair Hattemben. Mondjuk már tudtam róla. A meglepetés az volt, hogy megkeresett. Ama mesélte pár hete, hogy a gym-ben találkozott egy amerikai fiúval, és ha szeretném elkérheti a számát, jót tenne az angolomnak. Mármint nem a telefonszáma, talán inkább a beszélgetés. Kérdeztem, mit tudott meg róla. Semmi különöset, csak nem szereti ha idegen emberek beszélnek hozzá. Ja, akkor nem biztos, hogy pont őt kéne felkérni egy kis tereferére. Ezzel le is rendeztem magamban a dolgot, egészen hétfő estéig, amikor is Ryan bevillant a skypomon. Bemutatkozott és elmondta kitől van meg a címem (kösz Hajni), illetve, hogy szeretnék-e vele találkozni. Mivel épp Amával múlattuk az időt, eltartott vagy 5 teljes percig, hogy válaszoljak neki. Addigra meg már le is lépett. Ezzel azonnal fel is bosszantott. A kis szaros (mert láttam, hogy csak 20 éves), azt hiszi hogy befurakodik az életembe, én meg azonnal kinyalom a seggét! Ezzel jegeltem is a dolgot és eszembe sem jutott, egészen csütörtökig. Akkor megint jelentkezett. Szó szót követett, nem túl nagy sebességgel, mert alig bírtam kihámozni a szlengből, mit akar mondani. Megbeszéltünk egy találkozót szombat négyre, a coffee shopba. Kérdeztem melyikbe, de ő csak egyről tudott Hattemben. Nem kíváncsiskodtam tovább, mert mire ebben megegyeztünk is lefutottunk jó pár kört. Hozzá kell tenni, hogy Hollandiában a coffee shop egy olyan helyet takar, ahol kávét is tudsz inni… kísérve egy kis könnyű droggal. Sejtettem én, hogy a srác kávézóra gondolhatott, de azért feltettem Edwinnek a kérdést: Where is the coffee shop in Hattem? Hatalmasra kerekedett a szeme, és az első kérdés, amit ki bírt nyögni, hogy drogot akarok-e venni?

Hát ebből már nem keveredtem ki jól, mint ahogy a fenti elbeszélésből sem. Találkoztunk na, persze más időpontban és mindketten másik helyre mentünk. Még jó hogy előtte számot cseréltünk. Ryanről annyit, hogy 10-ből 10-es, és mint ahogy az ilyen pasiknál lenni szokott, egy kissé meleg. Magánéleti kérdések ezzel megoldva, nincs kísértés! De jól éreztem magam vele. Teljesen semleges területen sétálgatsz. Nem nőnemű, tehát nem kell hátranézegetned, hogy van-e a hátadban kés, és igazából nem is férfi… mármint az én szemszögemből. Koncentrálhatunk a nyelvi kérdésekre. Bár amikor dumálunk, nem sűrűn javítgat ki, inkább skypon éli ki az ilyen nemű hajlamait, miután jól kiröhögte magát. Gondolom találkozom majd még vele, most legyen elég ennyi róla.

Végre, végre, végre ma van. A vasárnap délelőtt megszokott programjává kezd válni az uszoda hármasban. Ma úszni nem nagyon tudtam, tele volt a medence kiskölyökkel meg szőrös apukával. Szóval tologattuk a matracon Jinxxet, én meg a férjem. Nem, nem elírás, inkább egy vicces történet. Van az uszodában egy félmellű néni, aki mellesleg profi úszó volt, és engem is halomra gyilkol ha hétköznap összefutunk…ő kérdezte meg a múltkor, hol a férjem. Hát Edwin nem egy agyonszolizott típus, és az én nyári színem is igencsak megkopott már, nem tudom, hogy illesztette be a kis fekete gyereket a képbe. Meg egyébként is, hány évesnek nézek én ki? Mire hazaértünk Ama megterített és én bedolgoztam egy csomó friss croissant, tehát az úszás felesleges volt.

Délután önként elkísértem a gyerekeket és Edwint Bal-lorig-ba, ami egy fedett játszópark. Otthon nem nagyon látni ilyesmit, de itt nagyon közkedvelt, és minden kis lyukban van. A szó valami olyasmit jelenthet, hogy elszabadul a pokol… mert ezeken a helyeken pontosan ez történik. A hattemi az értelmesebb parkok közé tartozik, itt a szülőktől nem kérnek belépőt. Így én grátisz csúszdázhattam és trambulinozhattam. Jobb mint a konditerem, és számomra ingyenes! Minek fizetek én az uszodáért??? Persze ne egyél és ne igyál semmit, mert a kávé az 3,50-nél kezdődik. Ez gyerekkel szinte lehetetlen, így vettünk egy liter édes vizet, amit öntözőkannában szolgálnak fel.

Na mindegy. Jó volt, a vacsi is jó volt, és ami a fő, hogy végre vége a hétvégének. Mindig imádom, ha új hét kezdődik. Itt jólesik magam mögött tudni újabb 7 napot.

2010-03-14, Hattem