2010. április 29., csütörtök

Adósságom majdnem fele

In medias res, vagyis szökkenjünk mindjárt a hétvégére. Nem! Nem a most következőre. Látnoki képességeim pelyhes szárnyacskáit még csak most szellőztetem, de az időegyenes mögém eső részén már igen jól eligazodok. Nem mondom, hogy nincsenek homályos részletek, de megnézem én magamnak azt az önjelölt Ózt, akinél nincs néha-néha egy kis filmszakadás. 

Hónap vége van. Számomra elég régóta. De ez a hétvége már az abszolút célegyenes. Vagy inkább utolsó stáció, hörgő sóhaj a dárdadöfés előtt. De ha csak a helyzet puritánságához szeretnék hű lenni, akkor annyit fűznék hozzá: elfolyt a lé. És nem elég, hogy sanyargat a gazdasági válság, még oma-weekend is van, ami extra hosszú, és extra unalmas. Még jó, hogy Fortuna erre garázdálkodott, és beszervezett egy oma-hétvégét a ryan-kúriában is. És ez a római szerencse-menyecske igencsak jó kedvében lehetett, mert olyan gyönyörűen szikrázott a nap, hogy lekívánkozott rólunk a ruha. Leterítettük a subánkat a kanális partra, és egymásnak estünk. Jó kis story, mi? Ne köszörüljétek a köszörülnivalót. Ez a kis fricska csak a nagy T-nek szólt, aki kizárólag öt éves fiúcskákra, és kortól függetlenül, meleg férfiakra féltékeny. Topless közszeméremsértés helyett inkább elindultunk pangani a hattemi délutánban. Azért a kanális part az megvolt. Kacsafotózás, kacsakergetés, az amerikai teoretikus megismertetése a kacsamáj szépségeivel, és amikor végképp feldolgoztuk a szárnyas témát, akkor jött az álmodozás. Mert ez így stílusos. Feküdni a fűben, süttetni a kilógó bőrfelületek, rávicsorogni a bárányfelhőkre és utánuk engedni a fantáziád. Végeredményben olyan munkát keresünk, amellyel bejárhatjuk a világot, és annyit pénzt fizetnek érte, hogy még a bankkártyákat is vasvillával keljen forgatni. Kérem, ha van ötletetek, ne habozzatok megzavarni vele!

A péntek esténket már a hét elején megterveztük. Remélem mindenki látta már tízszer a Csokoládét. Aki nem, az azonnal pótolja, amint a mondat végére ér. De el ne kövesd azt a hibát, hogy nincs melletted legalább pár szem jobb bonbon. Mi úgy fél kilónyi maja csodaszert tettünk magunkévá. Számunkra Hattem egyik piroslámpás helye az ún. Bonbon ateliér. A kirakat tele csokiszobrokkal, apró, kézzel formált bonbonokkal és pralinékkal, lassan alácsorgó krémes fondüvel, és friss gyümölcsökkel. A másik üvegtábla mögött hatalmas üstökben, lomhán pöfékel a fekete arany (ez esetben tekintsünk el a kőolaj hasonlattól). Amint benyitsz, megcsap a semmivel össze nem téveszthető kakaóvaj illat, és a nyáltermelésed fordulatszáma is magasabbra ugrik. A hasnyálmirigyed már raktárra termeli az inzulint, te meg vidáman hagyod ott az utolsó fityingedet is, egy-egy rád kacsintó „kulináris örömlány kegyeiért”.

A mi kis mozimatinénk azonban nem ment olyan egyszerűen, lévén, hogy nálunk akartuk megejteni. Az estén ryan hivatalosan is a család barátjává lépett elő. Ezt könnyítette, hogy papszi londonban van. Így kaphatott hivatalos vacsi és szundi meghívást a rezidenciánkba. Ezt előzte meg a focinak nevezett labdajáték, amit négyesben szenvedtünk el. Férfinak látszó barátom épp oly pocsék ebben, mint a kis cappuccinom. Mindketten úgy érzik, a strandpapucs a legmegfelelőbb felszerelés. És nekik nem is kell ennél több, mivel a labdát messziről kerülik. Az egyetlen serülés, amit okozhatnak, az a dobhártyádon eshet. Kezdem úgy érezni, a helyük inkább a ponponlányok között van. De nem az evésben. Életem eddig látott leg-gayebb fagylaltját sikerült lenyomniuk a nyelőcsövükön. Eleve pohárba kérik, ami nem más, mint szentségtörés. A fagylalt legjobb része az ostya! Mint minden, itt a jégkrém is eszméletlen édes. Erre extra karamell és csoki öntetet kérni, majd rálapátoltatni még egy marék csokireszeléket, és két perc alatt nyomni le egy XL adagot…a szervezeted ellen elkövetett gerillaakció. De megtették. Béke poraikra!

Sajnos az éjjel nem élvezhettük maradéktalanul Johnny Depp kifogástalan színészi alakítását (meg minden mást, amitől annyira szexi), mert folyamatosan egy-egy éhenkórásszal kellett megküzdenünk. Gyerekek, anyátok 50 eurós órabérrel dolgozik, miért a mi csokink kell???
Az este tanulsága azonban:
1. Johnny verhetetlen.
2. A gyerekek is.
3. Hajnali ötig a semmiről beszélgetni jó dolog.
4. Másnap reggel felkelni kevésbé.

Apropó, másnap reggel! Igen, ez a következő történet.

1 megjegyzés:

  1. Éljen Györgyi, na meg Johnny a Csokoládéban! (én is követlek ám néha, amikor idejutok hozzád)Nagyon élvezetes!

    VálaszTörlés