2011. november 28., hétfő

Ma jól vagyok és pont.

Jelentem jól vagyok. Néha elgondolkozom mi történhetett a széttépett baseball-sapka tulajdonosával. Vajon mi késztette arra, hogy fejfedőjét darabjaira fejtse az éjszakában. Már sokadszorra baktatok el mellette az álmos zimankó reggeli derében. Aztán kilencven fokos kanyart veszek és megtorpanok a kétsávos körforgalom küszöbén. Az öltönyös rágógumiján rángatózva kérdőn biggyent egyet, át akarok-e kelni. Á, dehogy, én csak itt nézelődök, ahogy a gázpedált taposva kergetitek egymást a reggeli csúcsban. De azért átkocogok. Nekem is el kell jutnom dolgozóba. A baseball-sapkának várnia kell, míg eljönnek az OFF nevű napok. Nevezhetnénk alkotói szabadnapnak is, de az alkotás hiánya ezt a lehetőséget kizárja. Helyette inkább az Álarcos Milliomos-on pityergek. Milliomosok a földre szállnak pár napra és szétdobálnak pár ezrest. Ez azonban elég, hogy én újra higgyek az emberiségben. Hát ezért nem nézek TV-t úgy általában. Én aztán mindent megzabálok. De egyébként jól vagyok.

Egyébként jól vagyok... annak ellenére, hogy sikerült a húgom névnapjára egy „Boldog születésnapot Nagyi!“ kártyát küldenem. Innen üzenem a szigetországba való repüléstől ódzkodó édesapámnak: nem ez volt a legolcsóbb... A három pont helyére egy kacsintós smile kerülne, de elvi okokból olyat én nem „rajzolok“ blogba. Mindegy, a lapot meghekkeltem... jó lett az.

Egyébként jól vagyok. 23 nap, 10 óra és 42 perc után újra online. Szerettem volna megcsókolni a szerelő telefonvonalat aktiváló kezeit ma reggel, de nem mertem kockáztatni. Átadom magam a böngésző ablakán keresztül nyíló kilátásnak. Jól vagyok!