Termésbóbiták

Most jó lenne csak kifeküdni a fűre és hagyni, hogy az októberi nap bizsergesse ezeket a fagyott, halott ujjakat. De nem lehet, mert megesznek a meztelen csigák. Meztelen csigák és kutyaszar. Ahonnan én jövök, ott nem kell kerülgetni a kutyagumit. Helyenként lócitrom, de azt meg ki ne venné észre?

Inspirációra van szükségem! Pitypang a pázsiton. Vagy éppen csak a sárgája. De kék van. Itt áll előttem. A reggel még ropogósra vasalt kék ingjében és a kevésbé hízelgő szürke mackóban. Az arcán egy vályú nagyságú keverőtál. A hirtelenjében összedobott cookie tésztát lefetyeli. Másodpercek alatt kiderül, a kalóriaszegény cukor kétszer olyan édes. Hát itt a pitypang. De hol a sárgája?

Már egy éve élek itt, ebben a lassú, lassú valóságban. Hinni kezdtem az elektromos fogkefében és Puy lencsét vacsorázunk (ami megtévesztésig hasonlít a zöldhöz, de kétszeres ára mégis erőteljes „puy“ aromát kölcsönöz neki). A nyakamon a kötelező évfordulós ékszer. Gyermekláncfű eszterlánc. Lesz-e belőled pitypang? Gömbölyödsz-e, mint sárga inspiráció?

Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

(Karinthy)

http://sandornagytunde.blogspot.co.uk/2012/04/pitypang.html

Gondolatok a turmixgépből

Miután befejeztem a vasalást, mosást és a gyilkos rákok főzését, itt vagyok. A gyilkos rákok ellenére is. A változatosság kedvéért chili helyett most Cayenne-i borsot grilleztem, ami tulajdonképpen paprika, így a változatosság elmaradt. Csak a könnyünk csurgott miközben nyeltük – én nemzeti öntudattal, Rob meg tesztoszteronnal. Írjak, vagy azt nézzem, hogy készül a viking specialitás, a rohadt cápa?

Pisztácia. Egy marék a fiók alján. Magamba dobálom, meg a kutyás papucsomba a piros szívorral. Tizenévesen csak évente egyszer ettem. Nem kutyát, pisztáciát. Minden sítúrán, a hideg szőnyegen ülve, vak sötétben. Valahogy az éjszaka misztériuma illet a sós ropogáshoz. Közben pajzán dolgokon kuncogtunk és azt hittük, mi aztán igazi rossz lányok vagyunk. Az éjszakában, titokban, de ilyenek a csendes forradalmak.

Nosztalgia. Az érzés, amely kedvesen dörgöli a tudatodba, hogy mekkora idióta voltál.

Ma azt hittem, elveszett a tükörképem. Úgy éreztem magam, mint egy Murakami hős. Én és én kettéváltunk. Én a mosdó fölé hajol és megberregteti elektromos fogkeféjét. Én eltűnik a reggeli zuhanygőzben. Gomolygó fehérség a sík üvegen. Ez lennék én.

...szív orral