Anyu, Apu, Sysy, Tomi, Rob remélem rajtatok kívül más is van itt! Bár Apuban nem vagyok biztos...) És azt is tudom, hogy Rob magyar nyelvű olvasási szokásai erősen a google fordítási leleményére támaszkodnak.
Ez az oldal azért született, hogy elmeséljem az au-pairként töltött mindennapokat. Az első hónapjaim annyira bizarra sikeredtek, hogy úgy éreztem, nem foszthatom meg tapasztalataimtól a fekete-humor rajongóit. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy kedvem volt, de időm nem az írásra. És ez azóta is változatlanul fennáll.
Január végén, a legutóbbi családváltásom idején aztán lehetőség támadt az önmegvalósításra. Mozgósítottam is a technikai team-et, a világ legédesebb és legbosszantóbb pasiját, Tomit, hogy dobjon már össze nekem egy interaktív naplót. Mert nem szégyellem bevallani, lövésem sincs, hogy működik ez a dolog. Azóta sincs. Az oldalegy este alatt el is készült. azóta is készül.
Hát én nem! Ha egyszer elkezdek írni, megállíthatatlanul hömpölyögnek végig rajtam a gondolatok… de elkezdeni.
És itt jön a nagy szerzők körében is oly divatos köszönetnyilvánítás. Köszönettel tartozom Sophia Omának és Tjeu Opának a Hornban töltött egy hétért, mely annyira unalmasnak és eseménytelennek bizonyult, hogy arra kényszerített: ÍRJAK! Ha tudnák hollandul, akkor hollandul harsognám: „danche well!” – vagy valahogy így.
Akkor csapjatok a lecsóba. Olvassatok és írjatok! Pletykák, történetek és vélemények iránti kíváncsiságom kielégíthetetlen. A kritikát nehezen bírom, de szívesen osztom.
Amennyiben au-pair vagy, és erre tévedsz, mindenképp keress meg!
Anyu, ezen az oldalon tilos a kérdezősködés!;/p> Azt hiszem ez volt az első és remélem utolsó alkalom, hogy hangulatjeleket használtam az oldalon.
Eeredeti szöveg: 2010. február 24, Horn, Hollandia, 0:30
Korrektúra: 2012. február 26, Chippenham, Anglia, 15:10
Ez az oldal azért született, hogy elmeséljem az au-pairként töltött mindennapokat. Az első hónapjaim annyira bizarra sikeredtek, hogy úgy éreztem, nem foszthatom meg tapasztalataimtól a fekete-humor rajongóit. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy kedvem volt, de időm nem az írásra. És ez azóta is változatlanul fennáll.
Január végén, a legutóbbi családváltásom idején aztán lehetőség támadt az önmegvalósításra. Mozgósítottam is a technikai team-et, a világ legédesebb és legbosszantóbb pasiját, Tomit, hogy dobjon már össze nekem egy interaktív naplót. Mert nem szégyellem bevallani, lövésem sincs, hogy működik ez a dolog. Azóta sincs. Az oldal
És itt jön a nagy szerzők körében is oly divatos köszönetnyilvánítás. Köszönettel tartozom Sophia Omának és Tjeu Opának a Hornban töltött egy hétért, mely annyira unalmasnak és eseménytelennek bizonyult, hogy arra kényszerített: ÍRJAK! Ha tudnák hollandul, akkor hollandul harsognám: „danche well!” – vagy valahogy így.
Akkor csapjatok a lecsóba. Olvassatok és írjatok! Pletykák, történetek és vélemények iránti kíváncsiságom kielégíthetetlen. A kritikát nehezen bírom, de szívesen osztom.
Amennyiben au-pair vagy, és erre tévedsz, mindenképp keress meg!
Anyu, ezen az oldalon tilos a kérdezősködés!;/p> Azt hiszem ez volt az első és remélem utolsó alkalom, hogy hangulatjeleket használtam az oldalon.
Közben kinőttem Hollandiát, és az élet iróniája, hogy egy talpalatnyi szigeten, Korfun böfögött partra a cethal. Erről nem sok írásos emlék maradt, de megtanultam internet, meleg víz és kávé nélkül élni. Az olyan kemény koponyacsontozatú egyedek, mint én sosem tanulnak a hibáikból. Így most a hidegtől és beltenyészettől sápadt britek között keresem a kifelé vezető utat. Lássuk, merre az arra!
Eeredeti szöveg: 2010. február 24, Horn, Hollandia, 0:30
Korrektúra: 2012. február 26, Chippenham, Anglia, 15:10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése