A kis sün sütőtök gnocchija zsályás beurre noisette-el

„Tél lett. Vastag hótakaró borította a földet. Az erdei állatok éheztek és fáztak.

Mit tett a kis sün? Tüzett rakott. Sütni való tököt vett elő. A tököt felvágta, magvait kikaparta, húsát kis darabokra vágta. A tökdarabokat megsütötte. A tökmagot megpörkölte.

Mit tett ezután a kis sün? Hócipőt húzott, bundát öltött, és a fejét bekötötte kockás sáljával. Az illatozó sült tökdarabokat tálcára rakta, és kiült odúja elé.

-          Itt a finom, forró, méz-ízű eledel! – rikkantotta.“

Mindig is akartam egy irodalmi gasztroblogot. Oh là là! A Gőgös Gúnár Gedeon, az olasz gnocchi, a francia „mogyoró vaj” és őszi perverzitásom, a sütőtök irodalmi-kulináris találkozása.

Egy újabb végtelenül „eccerű” recept pajkos hugincám receptárába.

Vallomás következik: én a gnocchifőzést szerencsejáték szerűen űzöm. Vagyis nem sok reményt fűzök hozzá. Vannak dolgok, amit nem kell erőltetni. De ez a sütőtökös változat a szívügyem. 

Hokkaido tök (Onion Squash)

Hozzávalók (2 személyre, mint mindig):

1 kisebb tök, sütés után, megtisztítva kb. 400 g

1 tojás

½ csésze liszt*

1 nagy csokor friss zsálya

1 csipet reszelt szerecsendió

100 g teavaj

Ahogy a kis sün halad ezzel a recepttel:

1. A sütőtököt nagyobb darabokra vágom és 160°C-on puhára sütöm. Ha megsült, könnyen lehúzom a héját (megkímél a nyers hámozás komoly izommunkájától). Itt kell egy kis ravaszság a dologhoz. Attól függően, hogy milyen tököt használunk, a végeredmény elég vizenyős lehet, ami azt eredményezi majd, hogy túl sok lisztet vesz fel a tök és a végeredmény egy lisztízű parittyatöltelék lesz. Ha sok időnk van, akkor a tököt átültetjük egy szűrőbe és a gravitációra bízzuk a dolgokat. Ha azonban halaszthatatlan ehetnékünk van, akkor a sült tökhúst késes betétű robotgépben pürésítjük és egyszerűen felmelegítjük és sűrűn kevergetve elpárologtatjuk belőle a felesleges vizet.

Én hokkaido tököt használok, ami nagyon sűrű állagú, és a tojás nélkül le sem tudnám pürésíteni.

A tökpüré állaga a tojás hozzáadása után

2. Ha a tökpüré megfelelő állagú, hozzáadunk egy tojást, egy csipet szerecsendiót, és egy kis marék felaprított, friss zsályát és kis adagonként a lisztet. A legegyszerűbb ha fakanállal dolgozunk. A tészta akkor jó, ha nagyon puha marad, de kézzel formálható. Én lisztezett kézzel mogyorónyi golyókat formálok, majd kissé elnyújtom a tenyerem között és végül egy villa hátlapjával végiggörgetem egy lisztezett  munkafelületen. A villa nyoma adja a gnocchi jellegzetes bordázottságát, és egyben jelzi a tészta megfelelő állagát is. Ha a tészta elég puha ahhoz, hogy erőfeszítés nélkül bordázzuk, valamint meg is tartja a formáját, nagyot már nem hibázhatunk. 

A "működőképes" tészta állaga

 3. A teavajat a zsályalevelekkel lassú tűzön melegítjük, amíg a vaj enyhén barnás színt és mogyorós, diós aromát kap.  

Gnocchi art

4. A kifőzött gnocchikat a zsályás beurre noisette-be forgajtuk és azonnal tálaljuk.

Itt a finom, forró, mézédes eledel!

 *Az „1 csész ez”, „1 csésze az” típusú mértékegységgel főleg amerikai receptekben találkozunk. Ez nem azt jelenti, hogy az amerikaiak képtelenek lennének decimális egységekben gondolkodni, egyszerűen csak praktikusak. Egy „csésze-mérce-szett” kézenfekvő megoldás az olyan kísérletező és a recepteket nagyvonalúan kezelő főzőcskézőknek, mint én. A sütőtök gnocchi esetében a „fél csészémet” megmerítettem liszttel a „Majd meglátjuk mi lesz felkiáltással!”. És pont elég lett.

Az amerikai „fél csésze” (1/2 cup) európai csésze esetében 150 ml-t jelent.

Beurre noisette – francia kifejezés, szó szerint fordítva „mogyoró vajat” jelent. Az angol brown butter-ként emlegeti. Mindkét elnevezés a folyamat egy fontos mozzanatát emeli ki. A vajat lassú tűzön melegítjük, amíg aranybarnás színt kap és enyhén mogyorós, diós aromájúvá válik.

Fontos hogy teavajat használjunk. A vaj elnevezés legalább 80%-os zsírtartalom fölött létjogosult.