Talán ez az utolsó blogbejegyzés, amit kisajtolok magamból. Haldoklom. A manduláim vadgesztenyékké fajzottak. Férfiakat meghazudtoló elszántsággal dagonyázok az önsajnálat mocsarában. Így, végső óráimban, sajgó ízületekkel támasztom alá mindig vadul berregő ketyerémet, és kielégítem a zuhany alatt felbugyogó belső kényszert: írok az ablakmosásról. Annyira abszurd, hogy felmerül a kérdés, átterjedhet-e a mandulagyulladás a központi idegrendszerre? Amennyiben éjjel elhorkolom a legutolsó britney slágert, a válasz pozitív. Alig várom a nevem nyomtatásban… az orvosi szaklapok hasábjain. A reklám az reklám!
Ez is egy hétfő reggel volt. Természetesen nem a legfrissebb. Ki látott már olyat, hogy egy blog aktuális legyen! Szélsebesen szlalomoztunk a felállványozott főutcán. Vadul rángattam a két méter széles bikakormányt, azon igyekezve, hogy ne szoruljak be két vas talpazat közé, és ne tévesszem szem elől a gyereket, mert a közlekedési szabálygyűjteménynek még igencsak az elején tartunk. Próbálunk inkább a holland jómodorra és az őrangyalunk éberségére hagyatkozni. Száguldozó „fejnélküli” lovasom életben tartása sem tudta eltompítani a kíváncsiságomat. Két állványzat és egy útkereszteződés között feldolgoztam a látottakat. Ezek a fehérgatyós alpinisták itt, ablakot mosnak. Mindenestre kellemesebb látvány, mint mariska néni pöttyös fejkendőben, az otthonkájára csatolt hevederrel.
A stabilra falazott fürdőszoba ablakunkat látva, felmerült már bennem a „clean tiszta” vízió. Gondoltam, csak van egy ügyes célszerszám, amivel a billenthető 50x20-as részen keresztül is maradéktalanul letávolítható a fél éves rovarpopulációt és teljes étrendjét felvonultató tárlat. De amíg nem nekem kellett a kettes létrát a fal tövéhez támasztani, nem morfondíroztam sokáig a problémán. Egyszerűn lehúztam a redőnyt… Ezek a fiúk azonban új megvilágításba helyezték a nyílászárok karbantartásáról szóló nemzetközi tapasztalatokat. Festés, csiszolás, ahol kell, és egy nap alatt megmászták a „központ” girbe-görbe házait. Nem hiszem, hogy a technikájukat csodálták a sétáló nőneműek. Amolyan polírozós pókemberek. Jótestű fiúk takarítanak. Ez az, ami a te életedben sosem lesz meg együtt. Vagy van egy „jótestűd”, és te takarítsz, vagy valaki takarít, de a teste inkább maradjon az egyenlet ismeretlene. Nem is lenne semmi baj a hollandusokkal, ha a fenekük lenne a nyakukon. Na, de ez egy másik történet. Máig döntésképtelen vagyok az ügyben: nyitható ablak, vagy bekukucskáló takarítófiúk?
A „mandulalázban” íródott remekem része kellett volna legyen, fergeteges mozi élményem. Csakúgy, mint az életben maradás reménye, de méginkább a 2 paracetamol és egy fájdalomcsillapító együttes hatása arra ösztökél, hogy ezt spájzoljuk holnapra.
Apropó paracetamol! Ha valaki még nem tudná mi ez, akkor most a holland csodaszerként prezentálnám. Az egyetlen gyógyszernek minősülő készítmény, amit egy öntudatos hazafi képes magába erőltetni. Természetesen a ráktól a tyúkszemig, mindent gyógyít. Vagy ez, vagy a koporsószeg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése