2010. augusztus 17., kedd

Rómáig meg sem állok!

Az áttetsző szitálást kövér és terpeszkedő cseppek zavarták meg, furcsán csillogva az átnedvesedett augusztusi estében. Az utolsó kilométer. Baseballsapkám megadja magát a holland esőnek, és ereszcsatornaként terelgeti a csillámporral dúsított csapadékot pontosan a két szemem közé. Ez a porlasztott giccs, egyébként is már az agyamra ment. Így legalább jó esélyem van rá, hogy nem úgy térek haza az esti kocogásokból, mint egy felhevült fejű discokirálynő.

Egy hete és egy napja futok. Csomós vádlikkal, nyikorgó térdekkel, pulzáló mellkassal, de futok. A napjaim üres 40 perce. 100%-ban gondolatmentes. Erről nehéz mentálisan lemondani. Egy kis zivatar nem tántoríthat el. Ha valaha is megtorpanok, akkor annak ennél sokkal prózaibb okai lesznek: három varjú hasított át az égen, miközben a cipőfűzőm bogoztam, vagy egyszerűen beszakadt a kisujjamon a köröm. De most pit-bull vagyok. Nagy, rózsaszín, szőrös pit-bull, csillogó baseballsapkában. Mert ugye nem felejtettem el megemlíteni, hogy lilára festettem a hajam? Igen, én így kezelem a változásokat. És mivel az életem folyamatosan a feje tetején áll, végigjártam már az egész színskálát. Nehéz valami eredetit kitalálni.

És most innen kéne visszakanyarodnom Rómához. Gondoltam, majd írok a romantikus hídról, amin átvonszolom magam futás közben, de az eső nyálkássá és cuppogóssá tette, így hamarabb asszociálok róla angolnavadászatra, mint Róma kulturális kincseire.
Emlékszem mennyire meglepett az utazás előtti nyugalom. Sehol sincs a várakozás izgalma, az a bizsergető, örömmel kevert izgalom és kíváncsiság, amit valami új felfedezése ad. Erőlködöm, turkálok az emlékekben. Nem, valójában sosem éreztem ezt, legalábbis nem a helyváltoztatási procedúrákkal kapcsolatban. Talán csak a jól komponált regények döngölték belém ezt az érzelmi sablont. Én inkább a „csináljuk vissza az egészet, mert olyan jó a biztonságos sarokban kuporogni” szoftvert futtatom. 
Most ébredtem tudatára, hogy azon a csütörtök reggelen ettem az utolsó mogyoróvajas-dzsemes palacsintámat. Hála a magasságosnak! Kaptam is elég dicséretet otthon a kerek formáimra vonatkozóan. Ugye ismeritek a „Hm, de jól nézel ki!” plusz önelégült mosoly köszönési formát? A szerencsésebbeknek, akik nem értik lefordítanám: „Hm, meghíztál! Azt hittem már sosem következik be!”.

Életem első utazása a ryanair csapatával. Nem tudom, hogy csak a Róma-Eindhoven járaton, de az utaskísérők botrányosak. Minden kétséget kizáróan az egyenruha tervezője szimultán dolgozott egy takarítóbrigát arculatán is, és a mappák összekeveredhettek. A halványsárgára kopott, elöl gombolós, gallér nélküli blúzban rója frissítős és ryanair termékeket értékesítő köreit egy félig kopasz senior stewardess, pár csapzott hajú lány és két lécremegtető srác, akik közül az egyik szinte biztosan a langyosabbak táborát erősíti. És láss csodát, szóba is elegyedik velünk. Várjuk, hogy meghívjon legalább egy esti vacsorára, de ez most elmarad. Lehet, hogy csak azért furakodott a közelünkbe, hogy elfojtsa növekvő jókedvünket… aztán megriaszthatta jól fejlett csontozatom…
Este hét. Landolunk. A legélénkebb emlékeim közé tartozik a repülőtér gőzölgő aszfaltja, és az instant, száraz forróság, mely percek alatt átmelegít, egészen a csontvelődig. Kedvem lenne rágyújtani egy olasz slágerre, de se énekhang, se olasz nyelvtudás, se latin dallamok az utazótáskában. Mindenünk, ami van egy telefonszám. Az utazással kapcsolatos előkészületeink a repülőjegy-foglalásban csúcsosodtak ki. Részemről mindenképp. Ryan mentette a menthetőt. Couch-surfing! Ez az, ami kell nekünk. Csak lábjegyzetként ide szúrom a közepébe: vannak olyan elvetemültek, aki mindenféle ellenszolgáltatás nélkül felajánlják a kanapéjukat, vagy más alvó-alkalmatosságukat. Számuk egyre növekszik! Google-izz rájuk! Lábjegyzet vége.
A birtokunkban levő telefonszám egy ilyen nagylelkű adományozóhoz tartozott. Hogy kapcsolatba lépjünk vele, mindössze be kellett jutnunk Róma belvárosába, szert tenni egy olasz telefonkártyára, és amit akkor még nem sejtettünk, rájönni, hogy működik a telefon. A reptéri transzferbusszal és szélvédőjén több elgázolt nénikével az első lépést abszolváltuk.
És végre, végre kicsöng a szám, és végre, végre hallhatjuk a hangját… az üzenetrögzítőjének!
Beüzemeljük hát az én otthoni kártyámat, az egyetlent, ami külföldön is működőképes, és ami kapcsán most jut eszembe, hogy elfelejtettem közölni anyával a megemelkedett telefonszámla-kockázat felmerülésének lehetőségét. De ezennel ez is megtörtént. Akkor, anyagi gondoktól még függetlenül, dobunk Maunak egy sms-t, minden olasz számára könnyen érthető szöveggel: Jövünk! Ezzel az aktussal hivatalosan is megnyitjuk a római kalandtúrát, és követjük az előzőekben kapott, ry által rögzített útleírást. A Róma-szafari első 5 percében mindössze arról kell meggyőznöm a fiatalurat, hogy a metró egy közlekedési eszköz és nem egy városrész. Hello Európa! „Apró” kulturális különbségek.
Mindig arról papolok, hogy mennyire más megismerni helyeket belülről szemlélve, nem pedig az utazási irodák kirakatán keresztül. Hát tessék, BKV sztrájk, olasz módra. Három és fél órát töltöttünk különböző állomásokon alternatív közlekedési formák után kutatva, katonákkal és bevásárlószatyros ragazzákkal kokettálva. Éjfélkor végre megérkezik Mao, 150 cm-s, köpcös felmentőnk, és elindulunk vacsorázni, egy tengerparti, spanyol étterembe. Mint baráti társaságáról kiderül, mind informatikusok, angoljuk pedig erősen a programnyelvre korlátozódik. De a paella csodás! A fekete-kagyló frissen csücsül az aranysárga rizskupacokon, és a garnéla elolvad a szádban, akárcsak ry mellettem, erősen az asztalba kapaszkodva. Izomzata protein után kiállt, de az agya nem képes az étel kategóriába sorolni semmit, ami előtte úszott, vagy csak megfürdött a tengerben.

Hajnali négy. A tartalék-elemeimet merítem vendéglátónk kanapéján. Végre visszavonul! 9 órája vagyok a városban. Ebbe belefért egy általános közlekedési sztrájk, számtalan metró- és vonatállomás felfedezése, spanyol étterem olasz kockákkal, éjszakai séta a parton, és egy életmentő zuhany, amit aztán csak a kómába zuhanás tudott megkoronázni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése