Mi vs. hétköznapok

Csak nevetett rajtam, mondván retrósra vesszük a figurát. Tiszta 80-as évek! Én meg álltam ott bambán, nem is értettem mi lehet divatjamúlt a sajton, boron és kenyéren. Különben is, aki babon, pirítóson és halrudacskákon nőtt fel, az ne legyen túl igényes.

Vacsorára hívtuk Timit. Az egyetlen szigetországbeli kapcsolatom a külvilággal. És a fondü annak idején jó mókának tűnt. Na, nem a 80-as években! Alig egy évvel ezelőtt, a latyakos, holland téli estéken, kandallótüzestül, macskástul, gyerekestül, Ryanestül… Annamarieke rendszeresen felbontotta Edward legdrágább borait, ezzel javítva fel a zacskós sajtfondüt. És nekünk nem volt ellene semmi kifogásunk!

Ezzel az idealizált tenyérmelengető, kenyértunkolós hangulattal indultam neki az estének. Feltúrtam pár élelmiszer-ellátmányozót dobozos mártogatós után kutatva, de a konzerv sajtos ravioli, szárított, félig emésztett steak és kondenzált kagylófelfújt mellett, már nem jutott hely a retro életérzésnek.

Így fél kg sajttal, egy palack száraz fehérborral, rusztikus barna kenyérrel és néhány friss gyümölccsel indultam haza, valamint azzal az egyre izmosodó felismeréssel, hogy fogalmam sincs a fondü-készítés kémiájáról. Nem segítettek a posztok ragacsos sajtlabdákról és túrós borfőzetről sem. Így levetettem magam a világhálóról, bele az önbizalmam helyén tátongó semmibe. Végül is csak össze kell olvasztanom néhány sajtot egy kis borral és rávennem, hogy maradjon a kenyéren mártogatás közben. Mint kiderült a ragaszkodással nem volt. semmi gond. Fondükészlet hiányában egy forró vízzel telt tál közepén úszkált a napsárga fondüs tálunk, mi meg mártogattunk sebesen, mert az egyre nyúlósabbá váló massza, egyre nagyobb izomerőt igényelt, és a koncentrálás csendjét csak egy-egy csattanás zavarta meg - ahogy a parittyagumivá merevedett entitás csókolta homlokon egyikünk-másikunkat. Külön gasztronómiai élmény az elkülönülő borhab.

A tanulság: a fondü, hiába retro, mindig igényel egy fondükészletet és egy új habverőt. Az én habverőm, nem az én habverőm volt, így azt Rob vakargatta még két napig. Ezúton is köszönöm a közreműködést (Az üzenetet megkapod, hiszen minden tiltakozásom ellenére is beteszed „googletranslate”-be a blogom és megerőszakolod édes anyanyelvem.) és csók a törött lábujjadra. Szerelmi zálog a férfitól, aki mezítláb rohant a kertbe, hogy támogasson a mosott ágynemű elleni küzdelmemben.

Ágynemű vs. Rob: 1:0

Sajtfondü vs. G: 1:0

Ez így kettő-null, és nem a mi javunkra!