2011. december 12., hétfő

Tesztoszterontól duzzadó karácsonyi ajándékok


Az idei karácsony kurtán furcsa. Vagy furcsán kurta (lesz). De szívfájdalomról és sorsról máskor. Viszont így ajándékul kapom az igazi várakozás izgalmát és az időt, melyet ajándékok utáni rohanással töltenék.

Ha azonban hű akarok maradni az igazsághoz, egy személy neve még mindig ott van a listámon. Egy férfiember, aki a maga férfiasságába görbülő kérdőjel. Aki szereti a vörösbort, de másnap a pokolból küzdi fel magát miatta. Aki ajándékvásárlás közben is a skysport híreit olvasgatja, majd percekkel később ujjain bábokkal játssza el a varázsló és a gyöngyfejű sárkány történetét. Aki maga a sörtől és kolbásztól hajtott maszkulinitás sablona és mégsem.
Hosszú és bódultan kavargó természetrajzom egyetlen célja, hogy megvilágítsa az ajándékvásárlás dilemmáját. Miután a nagyérdemű együttérzését kiharcoltam, jöjjön hát történetem sava-borsa: ajándékvásárlás az interneten.

Kitűzött céllal indultam neki a keresgélésnek, de érdemes volt elkalandozni. Miután átrágtam magam a fürdőköpeny, szagosvíz, designer bőrönd trión, máris friss levegő csapja meg a fenyőillatban émelygő agytekervényeket. A férfiasság művészete – hirdeti az oldal. Ez kell nekünk, nőknek. Olyan ajándékötletek, melyektől a párod tökös művésznek érezheti magát. És már jön is a katonai ruhakefe luxus kivitelben. Én nem mondom, hogy rossz ötlet, de nekem nem jó az biztos. Ugyanez a helyzet a cipőtisztító dobozzal is. Ezzel csak az a gond, hogy nem hiszem, hogy boxolni kellene a zöld Pumát... ha végre lerohad a lábáról, veszünk egy újat. Na, a régi típusú borotva már elgondolkodtató. Apánk nagyon is ragaszkodik a sajátjához. Legalábbis mindig nagy feneket kerített a dolognak, ha esetenként azzal borotváltunk a lábunkat. Valami olyasmit emlegette, hogy ő meg majd a mi fogkefénkkel mossa meg a fenekét.
Fehér vászonzsebkendő. Az biztos, hogy ahonnan én jövök, mindenkinek van még legalább 3 kilónyi az elmúlt húsvétok illatát őrizve. Ahol meg most vagyok, nem ismerik az orrfújás művészetét. Kár.
Pipa. Miután Rob két hónapos küzdelem után felhagyott a dohányzással, gonoszság lenne. Pár hete még úgy nézett ki, mint a kockásfülű nyúl. Nikotin tapaszok és az általuk kiváltott vörös bőrallergia csinos négyzet alakban.
Az újság előfizetésen komolyan elgondolkodtam. Meg is említettem neki, de négy órás keresgélés után sem talált olyan magazint, mely szellemi kihívást jelentene. Marad számára az angol-magyar társalgási zsebkönyv én meg szemezgetni kezdtem a zseb iránytűvel. Kiegészítve egy kovaköves tűzszerszámmal. Az oldal azt állítja, tüzet gyújtani nagyon férfias. Gyufa nélkül még férfiasabb. És még szakadó esőben is szikrát ad a szerkezet. Én nem igazán értettem miért akarna bárki is szakadó esőben tábortüzet rakni, de ha mégis, ez valóban egy remek ötlet. Az ajándékkosárba csempészhetünk még egy baltát is. És innen már csak egy lépés volt a tomahawk.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK (csak kiröhögöm magam)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése