Leesik 3 centi hó,
és mindenki sír, az iskolák bezárnak és David Cameron térden állva könyörög
Bruce Willisnek, hogy mentse meg az országot. De esni, az eshet rendületlenül.
Amíg nem csurog be a gumicsizma szárán, addig nincs baj. Emlékszem nyáron,
a 25 fokos, két hetes, CSAPADÉKMENTES kánikulára, amikor is Paul fejét
ingatva, mindig szaros gumicsizmájával belépett a kávézóba.
„Szárasság van!“ –
mondta – „Leások a legelőn, és nincs víz.“
Jah, a világ
legtöbb részén nem lehet akárhol kutat ásni.
Hó már nincs, az
életveszély elmúlt, az ország megmenekült és mindenki élvezi
a megunhatatlan klímát. Még mielőtt Isten azzal büntetett volna, hogy
idedeportált, azt gondoltam, hogy az angolok örökös, időjárást érintő
lamentálása csak klisé. De ha huzamosabb ideig itt élsz (mondjuk egy hét),
akkor nem tudsz elsiklani felette. Megszállott leszel! Nyomorult! Szánni való!
Mint én, akinek minden szabadnapját megkeseríti a Golf-áramlat és
a mit-tudom-én-milyen ciklon.
Enni kell! Én már
harmadik napja halogatom a bevásárlást, és odáig jutottam, hogy tapas
néven felszolgáltam már az összes befőttesüvegbe rekedt olajbogyót és
savanyított gyöngyhagymát, jobb napokat látott sajtokat és mélyhűtőből
előbányászott fél baguetteket. Így felültem a biciklimre, amit még a két,
egyébként nagyon romantikus fonott korás sem tud vonzóbbá tenni
a leghidegebb, szurkálós januári esőben.
„Mert nekem nincsen
autóm!“ – és ezt már sírva, jajveszékelve kiáltom.
Először féltem
vezetni. Aztán, jött a nyár és olyan vintage volt tűsarokban és nagy
napszemüvegekben tekerni. Meg aztán minek nekem kocsi, ha a munkahelyem 5
percre van, és annyit igazán megtehetek az életteremért, hogy elsétálok
a boltba, amikor annyi a lusta és nemtörődöm ember. De elég volt
ebből a baromságból. Én úgy veszek egy autót, hogy csak úgy szénmonoxidál.
Mert hideg van, és nappal is sötét, és ma majdnem megvakított az eső. Még jó,
hogy rajtam volt a szemüveg, de mondjuk attól sem láttam jobban.
Elvesztettem egy póréhagymát is, valószínűleg akkor, amikor átugrattam
a fekvőrendőrön. Kérem a szíves megtalálót, hogy üzenetben jelezzen,
mert én nem vagyok hajlandó visszamenni egy újért!
 |
| Tapas a'la mélyhűtött- leértkelt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése