2013. május 22., szerda

Ívódó vívódó

Valószínűleg abban a korban vagyok, amikor nem akarok jó dolgokat írni, csak nagy dolgokat. Világrengetőket. Pedig Sanyi bácsi mindig azt mondta, írni kell, ha csak a fióknak is, de minden nap írni kell. Szeretném azt mondani, Sanyi bácsi volt a Vitéz János Dumbledore-a és bámulatos volt, amit a pálcájával művelt, de ez csak részben volna igaz. Évjáratban minden esetre megegyeztek, a pálca ügyben nem vagyok kompetens, a névváltoztatás viszont, Sándorról Dumbledore-ra tökéletes lenne. Dumbledore óangol nyelven annyit jelent: dongó. És Sanyi bácsi folyamatos és szakaszonként ismétlődő zümmögése egyszerre volt idegesítő és andalító. Sanyi bácsi szerette a hagymalekvárt, de nem állhatta a tokaji aszút. Hát ennyi, egy újabb csokorra való használhatatlan információ, pusztán élvezeti célokra.

Caitlin Moran valószínűleg az én helyemen ül a Times-ban. Szatirikus, ironikus és cinikus egyszerre, és hitt a legendás mondatok erejében. Tudod, csak úgy megjelensz egy kritikusokkal tömött helyen, mondasz valami legendásat és a következő években téged idéznek a Wikipédián. Se neki és se nekem nem jutott eszünkbe, hogy valaha is fel kéne találni önmagunkat. Van nekünk egy gyűjteményünk. Legendás szavak, legendás mondatokhoz: karmazsin és bíbor, bóbita és lencsilány, bűbáj és bálnaháj, vízi lencse, békanyál, üvegplafon, láthatár...

Jenny- barátnőm, a pingvin – azt mondja, az időzítéssel lesz a baj. Azzal, hogy nincs. Nincs íróidőm, és egyébként is, csukjam már be a hűtőajtót, mert bejön a hideg.
Dan Brown és Murakami egyaránt hajnali négykor írnak. Kell, hogy legyen egy hajnali írósáv, ahol megjelenik egy Murakami féle teljesen pinkbe öltözött kövérkés kamaszlány és hurkáinak erotikus rezonanciája ihlettel tölti meg a kávézaccos pirkadatot.
Jenny és én azonban nem hiszünk a hajnalokban. Ha a legendák hajnali négykor születnek, akkor én halandóként múlok el a történelemből.
Ha azonban a Murakami vonalon maradok, hamarosan nyitok egy bárt és elnevezem Petykó Macskának. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan csalogassak be jazzkedvelő japán fiatalokat és amerikai katonákat. Talán elég lesz hozzá egy legendás mondat!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése