Juliska Táltos Fakanala

Evie Wyld az Elle-nek adott interjújában karrierje mélypontjaként azt az időszakot nevezte meg, amikor írnia kellett akkor is, amikor édesapja lassan tűnt el a rákkal vívott küzdelmében. Nekem nincs karrierem, de van egy rákkal küzdő édesapám. És ezt a történetet itt be is fejezném. Nem azért, mert nem szeretnék erről beszélni. Semmit sem szeretnék ennél jobban. Szeretném elmondani, mi a teendő akkor, amikor a világod gravitációs pontja hirtelen egy tragédiává változik és galaktikus spirálként további tragédiákat vonz.

Viszont hiszem, hogy az én apám még messze nincs a küzdelem végén és mivel én itt nem fikciót írok, elkerülhetetlen, hogy az ő története és az én történetem összekuszálódjon. Nem tudom, hogy érezne e felől. Nem az a kitárulkozós fajta.

Próbálom nem betegre enni magam. Nem egyszerű. A „comfort food“ kifejezés senkinél sem állná meg jobban a helyét, mint nálam. „Comfort“, mint vigasztalás, jólét és kényelem és mindez egy tányér szezámmagos, ragadós, grillezett csirkecomb és görögdinnyés, roppanós retkes, thai tésztasaláta társaságában.

Az egyik  barátom 19 éves, vörös hajú, kövér és meleg srác. A legféltettebb álma, hogy Nigella Lawson lehessen. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? A kedvencem, amikor éjjeli köntösében pontosan reggel hétkor felkel, és összedob egy hétvégi baráti partit. Koktélostul, desszertestül, szőröstül-bőröstül. Azt hiszem én is Nigella szindrómában szenvedek. Nem csak eszek, de Michelin csillagokat megszégyenítő sebességgel teszek magamévá szakácskönyveket és szakirodalmat. Számomra kézzel, szemenként lehámozni egy tál főtt lóbab héját, vagy szemöldökcsipesszel filézni egy halat azt jelenti, még megvan a józan eszem. Az élet megmosolyogtató fricskái.

Sylvia Plath utolsó könyve megírása közben naponta találta magát a konyhában. A feminista terápiája a sütőporfelhőben. A puffadó szuflé utolsó lehelete. Nem vagyunk pályaelhagyók és nem vágyunk új karrierre. Csak azt szeretnénk, hogy a gyászunkból, a szívfájdalmunkból és a kétségbeesésünkből, mindebből a mérges energiából, valami szép, kellemes és vigasztaló szülessen. És mindezt egy olyan világban, ahol recept szerint történnek a dolgok. Ahol a só sós, a cukor édes, és az improvizáció megbocsátható.

Olyan ez, mint a Csillagszemű Juhász csillagszeme. Legyen ez Juliska táltos fakanala. Rendet tesz a világban.