Mert könyvajánlót olvasni jó!
A The Lovely Bones egy szívmelengető regény a
kritikák szerint. Kiindulási helyzet egy megerőszakolt kiskorú és gyászoló
családja. Tehát, ha egy könnyű, nyárvégi, erőszakolgatós olvasmányra vágytok,
kérlek, ne hagyjátok magatokat lebeszélni.
Én nem olvasok magyarra fordított kortárs
angol nyelvű irodalmat, mert…
1. műfordításhoz mű kellene…
2. amit egyesek műfordítás néven elkövetnek,
az valószínűleg a Google fordítónak is menne
… de a címnek utána néztem: Komfortos mennyország
(ha valaki a lentebb leírtak után is erőt érez magában).
„Alice Sebold regénye az amerikai megjelenés
után olyan eladási adatokat produkált, hogy képes volt Stephen Kinget és J.K.
Rowlingon is maga mögé utasítani, bebizonyítva ezzel azt, hogy a szépirodalom
nem halott.” Nem, kedves Port.hu, bizonyítva ezzel, hogy fogalmuk sincs a
szépirodalom fogalmának mibenlétéről, valamint bizonyítva az amerikai oktatási
rendszer súlyos hiányosságait. De azért azt feljegyzem magamnak, hogy Stephen
Kinget Dosztojevszkij mellett szépirodalomként emlegetjük.
Gondolom mindenki hallott a híresen hírhedt A szürke
ötven árnyalatáról. Fifty Shades of Grey. Szó szerint lemagyarítva, annak
ellenére, hogy a „grey” ez esetben a főperverz, Mr. Grey neve. Végül is nem
számít, az angol irodalmi színvonalat a legkontárabb magyar fordító sem tudja
mélyebbre döngölni az irodalmi posványosba. Esetünkben a fordító bölcsebb és a
kis Susie Salmon neve Susie Salmon marad, megkönnyebbülésünkre, különben a kis
Lazac Zsuzsi mesélné történetét, a mennyországból lógatva lábát boldogan.
A történet, mint már említettem nagyon szívhez
szóló. A kis Susiet megerőszakolják és meggyilkolják, a családja gyászát a
mennyből nézi végig és sanyargatja a mi kis szívünket. Ez így rendben is van.
Susie azonban nem tud szabadulni az élettől. Te, a kis naiva azt gondolnád,
maradni szeretne, hogy fogja a családja kezét, vagy leleplezze a gyilkosát. De
nem, ő vissza szeretne jönni, hogy lefeküdjön a barátjával. Mi más
szabadíthatná fel egy megerőszakolt, meggyilkolt tizenéves lány szellemét. Így
átveszi egy leszbikus barátnője teste felett az uralmat és megtörténik a
katarzis.
Nem vagyok a szertartásos könyvégetés
híve, de kezdem azt hinni, most kicsit meginogtam.
Talán a történet kicsit sántít, de én őszinte
örömmel olvasok könyvet magáért a prózáért, a szavak játékáért, az
irigységért, amikor azt gondolod, ezt neked kellett volna papírra vetned.
Sebold megkímélt az irigységtől, de azért
engedjetek meg néhány gyöngyszemet. Elnézést a szabad fordításért, de én
az angolul megírt remeket tárgyalom. Könnyen meglehet, hogy a magyar fordítás
egy irodalmi kuriózum. Sőt, biztosan az.
Sebold különösen a szemek önálló kis
életének megragadásával kápráztat el. Szó szerint. Néhány hasonlat után valóban
csillagokat látok... vagy tüzes vaskarikát.
“Her eyes were like flint
and flower petals.”- "A szeme, mint kovakő és virágszirom"… vagy kvarckavics
és virágszirom? Vagy most az egyik szeme
ez, a másik szeme az?
“Her pupils dilated,
pulsing in and out like small, ferocious olives.”
"A pupillái kitágulva
lüktettek, mint kicsi, kegyetlen olajbogyók." Jaj, ne, mint kegyetlen
olajbogyók??? Csak nem azok a vérengző olajbogyók, amelyektől mindnyájan
rettegünk?
„The tears came like a
small relentless army approaching the front lines of her eyes. She asked for
coffee and toast in a restaurant and buttered it with her tears.”
"A könnyek úgy áradtak,
mint egy könyörtelen hadsereg megközelítve a szeme sarkát. Az étteremben kávét
és pirítóst kért, és megvajazta a könnyeivel"… Igen, a pirítóst vajazta meg a
könnyeivel, csak hogy teljesen világos legyen.
Tapasztalatom szerint a
könyv szereplői két dolgot tesznek előszeretettel: nevetnek, ami azt jelenti
boldogok, vagy sírnak, ami azt jelenti, vaj kell a pirítósra.
U.i.: Bevallom, sosem
értem a könyv végére. A hiányzó tudásmorzsákat más mártírok könyvajánlóiból
csippentettem fel. Mert könyvajánlót olvasni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése