2010. június 2., szerda

A lánynak, pilótasapkában!

Van egy lány. Azt írja, olvas engem. Önmagában hihetetlen, hogy valaki időt szán rám. Önként! Nem fizetek!
Jersey girl, nevezzük így, mert az amerikai filmek mindig mosolygós, babaszemű „szomszéd lányait“ idézi...tehát jerseyt a főiskoláról ismerem. Intelligens, szép, cserfes és teli pofával tud nevetni. Olyan ember, akinek számít a véleménye. Kezemben a hibásan nyomtatott, zöld diplomámmal, biztos voltam benne, akkor látom utoljára. De ma, budapesttől 50 napnyi járóföldre, epizódszereplővé lépett elő. Üdv a virtuális tanyámon, jersey lány!

Egy átirattal tartozom neked, és talán más elvetemült olvasónak is. Félretolva mindenféle írói csalafintaságot, elhessegetem a balladai homályt a tegnapi kibuggyanásomról.
Álljon itt, feketén-fehéren, tényleg utoljára:
Berúgtunk, mint a csacsik. Szerdától kóma. Pénteken a lányok csatlakoztak. Buli kifulladásig. Másnap zwolleben garázdálkodtunk. Kanálisparti teker-túra, jó hollandusok módjára, kissé megviselten. A lányok feladták a további alkoholos erősítést. Mi sajnos nem. Mit nekünk stoptábla, fekvőrendőr, bele a közepébe! Szombat éjjel új barátokat találtunk. Hattem két legbangább au-paire (mert rajtunk kívül nincs is más), tárt kapukkal várt minden unatkozó 10 és 30 közöttit. Kéjti extrém módon berezelt. Kihívta a rendőrséget. Én meg őt hívtam ki egy párbajra. A zsarukkal nem volt semmi, még a zenét sem kellett lejjebb tekerni, kéjti viszont nagyobb veszélybe került, mint előtte bármikor. Ha nincs ott ryan, ma már ama új parókával lenne gazdagabb. Mindeközben rendeződni látszik a viszonyunk. Legalábbis dolgozunk rajta. Az életem túl rövid, hogy bosszúságokra pazaroljam (és hogy még egy ilyen közhely kiférjen a számon).
Amitől azonban még mindig kilóg a fogsor a számból, az az üzenet jerseytől. És az a pár sor, amit tőletek kapok. Amitől egészen a fenekemig hajlik a lábam, hogy jókorát tudjak az ülepembe rúgni, és összeszedni magam pár sor erejéig. 

Apropó! Akkor ma ünneplünk? Jersey nap van! Arcon csípés, fülcimpa rángatás, nagy ölelés, és éppen hogy csak nem csúsztam át a holnapba!

1 megjegyzés: