A hétfő reggel, mint egy oldalára dőlt, végtelent formáló nyolcas nyújtózkodott előttem. A fürdőkád sarkán csücsültem, lábujjammal freskóvá rendezgetve a fehér szőnyeget elborító fekete hajszálakat. Négy napos kiruccanásom után a ház a kontrolált káosz állapotában. A „kontrolált” itt mindössze annyit jelent, hogy felmértem a károkat és benyújtottam igényemet a katasztrófa sújtotta övezeteket támogató alapítványokhoz. Bokáig kotorászva a koszban azon elmélkedem, létezik-e élet au-pair nélkül. Próbálok visszaemlékezni, mikor emelkedtem a létfenntartáshoz szükséges elemek közé. Még mielőtt megoldhattam volna a világ össze filozófia buktatóját, a zuhany alatt csücsülő fekete fiúcska ennél sokkal súlyosabb problémát vet fel: A fogtündér nem tejelt az éjjel! És valóban, Madonnára hajazó mosolya most még szellősebb. Arca azonban erős kétségbeesést tükröz. Hite a fogtündérben egy szakadék szélén egyensúlyoz. A horrorfilmekből derengő banya emlékeit ezek a lelassult másodpercek tovább torzítják. Icipici pókként szövöm mesém zavaros szálait, míg végre megfogalmazódik bennem a kézenfekvő kérdés: Hol a fogad?
Mindenféle eseményt szívből utálok, amely lelassítja a reggeli rutin zakatolását. A tejfogvadászat pedig egyértelműen a zavaró tényező kategóriába sorolandó. 10 percen belül családi dráma kerekedik. Konferenciahívás, anya a telefonon. Zavartan csücsülünk az apró kincsesláda tartalma felett: 6 parányi, valaha jobb napokat látott fog. Én már nyúlnék is az egyik után, de megállít a nekem szegezett kérdés: És honnan tudod melyik az?
Nem mindegy? Mivel a válasz kategorikus nem, így sorra próbáljuk a fogakat a megfelelő nyílásba. Igen, a hétfő reggelek bája!
Ma reggel pedig azt is megtudtam, hogy egy fog 10 eurót ér. Osztottam, szoroztam, és arra a megállapításra jutottam, hogy egy hónapig elég jól eltengődök, ha sikerül kapcsolatba lépnem a szájüregem felelős tisztviselőjével. Talán ha állandó fogat ajánlok, magasabbra is kúszhatnak az árak. Nagyratörő meggazdagodási terveimet ma I futatta zátonyra. Még mielőtt sikerült volna harapófogót ragadnom, rezzenéstelen arccal közölte velem, hogy a pop-corn-os tálba pisilt az éjjel. Néha még mindig akadnak nyelvi nehézségeim, így elismételtettem vele a mondatot. Nézzük csak, szeptember van. Szeptemberben nincs vicces nap. Tudtommal ma hozza nyilvánosságra a királyi család az éves költségvetést, de ezt sehogy sem tudtam összhangba hozni a tálba pisiléssel. És mi ez a mennyiség??? Egy lónak is becsületére válna.
I most már mérgesen topog a mankójával. Nem érti, mit értetlenkedek. Először nem bírt kiérni, utána pedig úgy gondolta, most már mindegy. Osszam szépen háromfelé, szerinte rendben van. Igen, a kedd reggelek bája!
Holnap szerda. Kívánjatok ködös, szürke és eseménytelen elrugaszkodást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése