Talpraesett, erőszakos, szókimondó, masszív izomzatú személy kerestetik fartájon rugdosás, írásra erőszakolás, blogfrissítés munkakörre. Jelentkezni fényképes önéletrajzzal, és egy zsarolólevéllel lehet. Itt! Minél hamarabb!
A mentegetőzésnek szánt bevezető kipipálva. A pipa görbe. Reszket a kezem. Délután három óra. A mérlegem 600 kalória, másfél óra gym, hat kávé, négy adag bűzölgő szennyes, kér óra vasalás és remény, hogy valami értelmes is kipattan a fejemből a holland tetveken kívül.
Akkor szépen sorjában. Nem, nem vagyok tetves. Poén. Lapos. Lapos tetű… okay, abbahagytam!
Himalája magasságban tornyosuló szennyes és vasalnivaló kupac – szokásos hétfő reggel. A mai pikantériája, hogy én mostam a focicsapat felszerelését! Ugyan, kérlek!
Másfél óra gym. Két hete! Rendszeresen. Igen, ha olvasol, akkor megértheted a büszkeségem. A rendszeresség nem az erősségem. Vannak azonban akaraterő-acélozó körülmények. 55 euró havonta, ami kifizetése után előtör a „kisember bosszúja”: gyúrok, nyomok, zumbálok, jammelek, edzőket molesztálok és vedelem az ingyen kávét. Hopp, meg is van a hat kávé magyarázata. A szocializáció új színtere. Ryan, mint mindenben, itt is kész az „önfeláldozásra”. Miután meggyőztem arról, hogy semmi furcsa nincs abban, ha valaki órákig ücsörög a tornateremben, lerúgjuk a sportcipőt, elnyújtózkodunk a mentazöld kanapén és megpróbálunk nem tudomást venni a kávé enyhe „gépízéről”. Ryan azt hiszi, ez teljesen normális európai dolog, a körülöttünk lévő többi holland, pedig azt, hogy ez külföldi sajátság. Én pedig, magasról fütyülök az egészre.
Mint minden más élethelyzetben, itt is megjelennek a kíváncsiskodók, a csatlakozni vágyók és akik félreértik az egész szituációt. Ez utóbbi jelen esetben nem teljesen érthetetlen. Hónapokkal ezelőtt, hogy elkerülje a kellemetlen szituációkat az endorfintól felbátorodott nőneműekkel, ryan önkényesen párkapcsolattá léptette elő barátságunkat. Mindaddig tökéletesen működött a dolog, amíg csak egy név voltam, egy történet, egy-egy átbulizott hétvége. Most azonban arcom, testem, személyiségem lett, akinek két nap után füstölt a feje az egész lehetetlen szituációtól. Ismerték a fél életemet és többes számban beszéltek rólunk. A nem létező „rólunkról”! Sok év után először vagyok szingli, sok év után először bámulhatnék meg pasit lelkiismeret-furdalás nélkül, vagy süthetnék el egy mosolyt… csak úgy! Az első „csak úgy” eldördült mosoly után azonban, Nicc, a terem minden lében kanál menedzsere figyelmeztette az „oldalbordámat”, hogy könnyen lecsaphatnak a kezéről. Ryan röhögve mesélte, bennem pedig sorra csapódtak le a biztosítékok. Szakítottam! A dolog szépséghibája, hogy nem vertük szét egymás fejét a súlyzókkal, így kevésbé volt hiteles a történet. Az eredmény: Nicc „just friends” néven emlegetett minket, küldött mellé egy perverz mosolyt, és hosszú percekig ecsetelte mi a véleménye az ellenkező neműek barátságáról, miközben én az ájulás szélére steppeltem magam. Mindeközben az ál exem azon értetlenkedett, miért olyan szörnyű a barátnőjének lenni. Az abszurd humor iskolapéldája: egy nem létező párkapcsolatba bábozódva! Hot topic lettünk! A fiatal edzőcsapát fantáziájának köszönhetően meg is született a történetünk: Valójában nem vagyunk egy pár, csak néha összefekszünk, de titkon szerelmesek vagyunk egymásba, azonban mindketten félünk az elköteleződéstől…bla, bla, bla.
Így lettem a szinglilét szőke démona a dilis amcsi oldalán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése