Azon túl, hogy „jól vagyok“, folyamatosan mászom a kulturális kihívásokból emelt falat. Szorgalmasan susogtatom a pösze t betűket és próbálom megzabolázni a mindig pörgő r-eket. Maradandóan rossz oldalról kerülöm a szembe jövőket... léteznie kell egy íratlan szabálynak a testközeli összekoccanások elkerülésére. Vagy egy nagyon is írottnak. A szigetországbeli közlekedési szabályok ismeretének hiányában azonban maradnak a nagy összeölelkezések.
Asszimilálódásnak még semmi jele.
Szocializálódás nyomokban fellelhető. Önkéntes jellegű munkahelyi partira indulok. 8 óra munka után belepréselem magam az „economy“ cuppanós farmerembe és eszem-iszom-gurítok hacacáréra indulok. A sorrend megváltozni látszik már a legelején. Iszok-gurítok-eszek. Ivás kipipálva, nincs azzal semmi baj. A gurításnál azonban rögösödik az a bizonyos kulturális akadálypálya. Ha a gurítás alatt egyszerű bowlingot értenénk, már az is megalázó lenne. De ez itt skittles. Egy játék, amiről nekem először egy szivárványból legelésző zsiráf képe ugrik be, melynek tőgyét egy jókedéjű fekete úriember markolássza. Sikerrel. Csak úgy potyognak a színes drazsék. Ilyen képzettársítások után valóban nem tudtam, mire számítsak az este.
A skittles azonban nem más, mint az angol teke. 9 bábuval, gyémánt alakban elrendezve (szerintük gyémánt, szerintem paralelogramma) és egy olyan pöttöm golyóval, mely zörrenésmentesen átcsusszanhat a bábuk között. És át is csusszan.
A „Juhászkutya“ padlásán játszunk. Játszanánk, de mint kiderül, a golyók karácsony előtti suvickon vannak. Megkönnyebbülésem szitakötő életű. 10 percen belül megkerülnek az elkallódott jószágok. Ez a megjegyzés utalni enged a falu nagyságára. 10 perc – pánikolással, telefonállással és pub-hoz szállítással együtt.
Az angol teke szerintem semmiben sem különbözik az amerikai bowlingtól. Egyesek szerint irányérzék, taktika, tiszta fizika... számomra vak szerencse.
Sokkal nagyobb magabiztossággal forgattam a villám a padlizsán currybe és nagyokat kacagtam az eltaknyoló pincérnőn. Persze csak a nagy ijedelem és mesterien koppintott angol udvariasság álarca mögött.
Tisztelettel jelentem: valódi asszimilálódásnak semmi nyoma. Maradok furcsa a furcsák között.
Ez,még rosszabb lehetett a párkányi bowlingtól is,pedig ott a golyók nem fértek el a bábuk között,az igaz,hogy mellettük volt bőven hely,ahol koccanás nélkül el is húztak:D
VálaszTörlés