Törpbogyóval töltve

Először is, megszabadultam a pöttyöktől. Úgy nézett ki a blog, mint az anyám ifjúságából hátramaradt pöttyös lányregények, melyek nagyanyám „csudákkal“ megpakolt padlásán porosodtak bátyus pornómagazinjai mellett. A szövegembeli több ezer három pont (...) azonban marad, megfejthetetlen grammatikáját én egyszerűen csak egy gondolatnyi szusszanatként értelmezem. Vagy mondjuk úgy, olvasói szabadság.  Esetenként nem értek egyet azzal, amit gondolsz, de tiszteletben tartom a jogod, hogy azt gondolj, amit akarsz. A három pötty filozófiája így kerek. A sárga pelyhes pipis háttérlappal együtt. Ezt egyébként a Peanuts and Poppadoms-on akartam használni, de Rob hajlíthatatlan maradt (mert az elkövetkezendő 100 esztendőn belül ez lesz az a blog, ahol majd én angolul teszem közszemlére a bennem fortyogó gondolatokat, pffff).

Mivel írok, ebből logikusan kikövetkeztethető, hogy szabadnapom van. Ne kérdezd miért csütörtökön. A szabad 24 óraim naptári képlete, illetve azok száma nem követ semmiféle szociális sémát, biológia szükségletet, de azt hiszem legalább az angol jogrendszerrel összhangban van.

Sütök. A sütiversenyre. Tudom, dübörgő társasági életet élek. De mit várjon az ember, ha a hétvégéit rendszeresen szakácsokkal, cukrászokkal és egyéb vendéglátós személyzet társaságában tölti.

Hát először is az ember várjon néhány plusz kilót és nagyon fájó lábakat. Aztán az ember ne várjon ünnepeket és hétvégéket. De várhatjuk a péntekre virradó sütiversenyt.

Ne ragozzuk tovább. Sütök. Le lehet piszkálni a homlokokra ragadt felszökellő szemöldököket. Inkább nevezném magam szakácsnak – azt is csak dupla idézőjellel. Itt jegyezném meg, hogy közben megsült az e heti nagyon hamis „Jaffa cake“, amit úgy 10 perce ejtettem fejre. Még mindig jobban kezdődik, mint a múlt heti áfonyás-narancsos-polentás őzgerincem. Tegyük hozzá, hogy talán nem csütörtök este 10-kor kellett volna nekiállni Martha Stewart-ra játszani. Másfél óra sütő előtt való guggolászás után kivágtam a költeményt a konyhapultra és másnap reggelig sorsára hagytam. Az tény, hogy a sütési idő az kétszerese volt a receptben megadottnak, de mint az reggel hét magasságában kiderült, legalább háromszorosa kellett volna, hogy legyen. Az én kis versenyzőm aszat volt, soványka, de főleg fehér. Nagyon fehér! Azonban sokan dicsérték, hogy porhanyós és egyáltalán nem száraz. Naná, csak vegyél napszemüveget, mielőtt a vágóhídra viszed.

Én azonban bátran és mindenféle önkritikától mentesen mégis megosztom veletek a receptet. Álljon itt okulásotokra, de főleg azért mert nagyon-nagyon finyom!

Áfonyás-narancsos-polentás „kenyér“

Hősi halottam

Amit a cekkerbe kell pakolni:

4 uncia polenta (uncia – hát hol élünk???), szóval

100 g polenta (kukoricadara, nem liszt)

200 g liszt (itt „magától kelő“ liszt, amit te majd úgy oldasz meg, hogy több sütőport használsz)

140 g cukor

½ kk sütőpor (használd a sütőport a csomagoláson megadott arányok szerint, mert én sajnos nem emlékszem, hogy egy kg liszthez mennyi az annyi)

140 g puha vaj

1 narancs reszelt héja

1/2 narancs leve

1 tojás (ez egy nagyon tyúkbarát recept)

200 g áfonya (amik majd csak úgy pukkadoznak a szádban)

Technikai paraméterek:

A sütőt 140 °C-ra melegíted. Ha nem kerepel benne ventilátor, akkor 160-ra. Én belőttem a kettő közé. A tisztesség kedvéért lemértem nektek a sütőformám is: 11x21x6. Ezt itt úgy hívják, hogy 2 lb (avagy 2 fontos) loaf tin – vagyis egy szögletes gyümölcskenyér forma.

Az áfonya kivételével minden hozzávalót egy késes betétű robotgépbe pakolunk és összedolgozzuk. Egy nagyon masszív és ragacsos tésztát kapunk, amelyet belebirkózunk a formánkba, az áfonyával rétegezve (maradjon a tetejére is). Aztán sütjük, sütjük és sütjük... tűpróba... és tovább sütjük. Legalább 80-90 perc.

A hájkommandónak:

Egy szelet (ami nálam legalább 2 cm vastag) 350 kcal. (Bocsánat, én kalóriaszámolgatós vagyok. Még akkor is, ha nem érdekel, hogy átugrom a bűvös 2000-t.)