Ez képtelenség! Az alkotásban gátolnak az emberek! Esténként úgy próbálok írni, hogy felveszem a napszemüvegem, mert csak így bírom ki a képernyőm villogását. Mint egy elszabadult karácsonyfa! Ahány közösségi oldal és on-line csevegőprogram, annyi szín vibrál ebben a kis sorocskában itt alul. Hogy is hívják ezt? Őrületnek, sejtésem szerint. Egy mondat anyának, egy mondat másnak, egy mondat a blogra, közben tomi duruzsol a fülembe. Félek a kis szürkék lecsapják a biztosítékot. Az én kurzorom is rajta volt már a kijelentkezés menüponton, na de ha nem beszélek senkivel, miről fogok írni? Hiszen ezekből az emberekből merítek: hol történetet lopok, hol hangulatokat, hol kezdő adrenalin-fröccsöt az íráshoz. És minden félmondattal, megjegyzéssel, villogó üzenettel meggyőztök arról, hogy van értelme, amit csinálok. Határozottan jó dolog nektek írni, rólatok!
A megoldás: máskor kell „blogolni”. De hajt a molylepke vér. Éjjel jó bontogatni a poros, kis szárnyaimat. Itt tenném fel a kérdést a biológus olvasóimhoz címezve: van a molylepkének vére? Bár talán elég lesz megkérdezni syst, a gyilkológép húgot, a „Vesszen a Microlepidoptera” klub alapító tagját. Hazai viszonylatokban ma 2070 molylepke fajtát ismernek. Az ő papucsának talpán mindegyikből van legalább kettő.
Visszakanyarodva: éjjel jó írni, aminek eredménye 5 óra alvás, és egy tartaroszi ébredés. A mai különösen hasonlított az örök kárhozathoz, mert úgy este hat magasságában ért véget. E., a meglepően korán hazaérkező apa kávéja mentett meg. Épp chipsszel tömtem a gyerekét, amikor beállított. Nem magyarázkodtam, nem érdekelt, csak hallgasson már J. A fejemben dömperek vonultak a parlament elé tüntetni. Ma háromszor is elindultam úszni, egyszer még az ágyból is felkeltem az ügy érdekében, de így visszatekintve, remény sem volt bármiféle sporttevékenységre, ha csak az ágyneművasalás nem számít annak. Ez rendszerint nagyira ruházom át, de ama kedden megkért, hogy cseréljek huzatot. És a kölyökét is, mert úgy két napja meglocsolta a matracot. Ezek szerint, ha nem vagyok otthon, lehet pisis paplanban is szunyókálni. A bacik dzsordzsival együtt veszik ki a szabadnapot. Kísértetiesen hasonlít T. családjára, ahol együtt élnek egy kutyával és egy önként beköltözött egérrel. A kutyát T. csak csókosnak hívja, mert bármikor bedugja a nyelvét a szádba. De az ágyneműt minden nap alaposan ki kell szellőztetni, mert éjjel a melegben szaporodnak ám a kórokozók. Tipikus holland következetlenség. Szóval duplapaplan-ágyneműhuzat-vasalás következik. Bedugom az egyik kezem, bedugom a másik kezem, a fejemmel kitámasztom a közepét, rám csúszik az egész… Akkor majd belülről dolgozom kifelé! Majdcsak kitalálok belőle, és akkor majd magam után húzom az egyik sarkát. 15 perces, némának nem mondható pantomimjáték után felfektettem a „ribancot” a vasalódeszkára. Innentől kezdve 20 perc és kész az egyik fele. És szerintem az elég is. A másik felére úgyis rá lesz terítve a dísztakaró. Egy bejegyzés az au-pair kézikönyvbe: Szülők ruháját 10 pontosra vasalni, a gyerekekét meg fröcsköld be a vasalóvízzel (amit itt kapni lehet – illatos desztillált víz). Őket úgysem sokat látják, csak pizsamában.
Arra kell gondolnom, hogy a fejfájásom a méregtelenítéstől van. Utánaolvastam! Azt hiszem értelmetlen az egész. Valamiben meg kell dögleni. Inkább maradok elsavasodott boldog ember, mint lúgos, fejfájós, sápadtarcú biovénusz. Hogy majd idővel elmúlik? Hát hogyne múlna el, mert felhagyok vele. És ezennel hivatalosan végesnek tekintem a fogyókúrámat is. Nálam ez agyilag nem működik. A diéta gondolatára olyan ételeket is megkívánok, amiket előtte évente egyszer. Tegnap este rágás nélkül toltam be a számba egy tábla csokit. Mától kezdve hízókúrán vagyok. És ha a logikám helyes, majd csak lesitek, ahogy a kockák zumbáznak a hasamon.
Miután felhörpintettem a szívgyilkos kávémat, megettem az elzsírosító kuszkuszomat és az idő is kellőképp elszaladt, magamra találtam. Mindjárt éjfél, de én még mindig itt keringek a vonzó monitor-kékségben. Csak reggel újra kezdődik a Tartarosz! Üssön le valaki! Most!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése