2010. április 9., péntek

Növekvő jókedv, csökkenő íráskészség

Anya, te mit keresel a körmöm alatt? Ásóka, a letűnt médiasztár körömgomba nem kapott itt menedéket. Bár erős a gyanúm, hogy nem az egészségügyi állapotom miatt aggódtál, amikor ide akartad deportálni tomit, hogy kukkantson az alá a bizonyos szaruréteg alá. Igen, elkotyogta, miközben egy XXL-es Jednotáčikkal birkózott. Akik nem Szlovákiában élő magyarok, és a párkyt sem horčicával eszik, azoknak magyaráznám, hogy a fent említett finomság, egy tejszínes, vaníliás túrókrém, egy hazai (nekem a szlovák a hazai) élelmiszerláncról elnevezve, és az én kedvencem. Most már három hónapja nem ettem. A férfi pedig, aki azt állítja szeret, élő adásban csámcsog rajta, és panaszkodik, hogy meg sem bírja enni. Amit szintén nehezen hiszek. 
De akik ma újra a szerencsétlenségemen akarnak nevetni, azoknak: Hátra arc! Ma nincs sebzett szívű au-pair story. It is a happy day! – ezt énekeltem, de jobb, hogy nem hangoskönyvet hallgattok, higgyétek el. Miután elfogyasztottam az ezer kalóriás reggelimet, megittam a kávémat, és pótoltam az eddig kiürült méreganyagokat, teljesen kivirultam. Olyan lehet ez, mint a műtrágya. Jobb az igazi, na de hát az büdös is, meg a répa sem lesz tőle akkor, mint egy lézerkard. 

Mire nagyi megérkezett rendbe tettem a lányok szobáját, áthúztam az ágyneműt, és már egy adag mosás is lepergett. Mikor besompolygott épp derékig túrtam a frigóban. A nap örökös kérdése: mi legyen a vacsi? Így majdnem egy génkezelt répával a kezemben ért a szívinfarktust. Mászok ki a hűtőből, elmélyülve az élelmezési problémákban, hát egy kis ballonkabátos alakkal találom szemben magam. Nem tudtam, hogy most őt szúrjam szíven a répámmal, vagy magamat. Nagyi belépője hatásosra sikeredett, és ennél nagyobbra már csak akkor kerekedett volna a szemem, ha széttárja a kabátot, és valami olyat mutat…huh, de messzire kalandoztam. Miután kellőképp kilihegtem magam, megcsináltam neki a szokásos koffeinmentes kávéját tejporral. Ebből úgy 15-öt gurít le kötögetés közben. Ez a hobbija. Imádja. Igaz, hogy csak az egy sima, egy fordítottig jutott el a technika terén, de ezt tökélyre fejlesztette. Talán már meséltem arról a képességéről, hogy a kötőtűt a hónaljával mozgatja. Egy ilyen hónizmokkal (és ezt a szót nem javította ki a word) kötött, gyönyörű, türkiz sálat kaptam tőle ezen a reggelen. Ezt megelőzően névre szóló húsvéti képeslapot. Olyan jó volt belebújni a puha kékségbe. És tudom, hogy személy szerint nekem készült, mivel pár héttel ezelőtt mutatott nekem többféle fonalat, és kérdezte melyik tetszik. Azt hittem, egyszerűen csak nem tud dönteni. Ma pedig a „választásom” a nyakam körül tekereg.
Még tegnap este hívtam őt, és kértem vegye meg a jegyemet Hágába, a hétvégére. Legnagyobb rémálmaim közé tartozik ugyanis, hogy táskából öntöm az aprót az automatába vasárnap hajnalban. Az utolsó 50 centem azonban elgurul, és én cigánylánynak öltözve táncolok a zwollei állomás szenzoros ajtói előtt egy kis apróért. Mert van ugyan nálam 50 euró, de azt nem veszi el a gép. Minden más körülötted zárva tart, mert a helyi katolikus közösség kiátkozza azt a merész gazfickót, aki mocskos kapitalista módjára kinyitja a boltját a hetedik napon. Ez egy ilyen ország. A végletek Mekkája. Megtűri a könnyű drogokat és a fanatikus vallási csoportosulásokat is.
A jegyem megvan, a táncos jelmezt otthon hagyom. Nagyi viszont nem akarta elfogadni a pénzemet. Csak álltam ott bambán, hogy most mi a baj az én húsz eurómmal. Szerinte a jegy ajándék, amiért jól bánok az unokáival. Ezek szerint a gyerekek nem árulkodnak. Illetve I. mégis. Állítólag valamelyik reggel szörnyű voltam. Biztos a méregtelenítés. De A-nak (mindenben szakértő anyuka) igaza van. Ma az ajtóban ülve megfenyegetett azzal, hogy 10-kor lecsapja netem. Minden éjjel egykor ágyba bújni, és reggelente felvenni a versenyt három kipihent gyerekkel szinte lehetetlen. Erről még referálok bővebben, ha valamilyen módon beizzítom a fogalmazást generáló agyi lebenyemet. 

Ma ennyire futotta. De ha anyával kezdtem, akkor vele is búcsúznék. Most arról érdeklődik, hogy néz ki a lerakott halpete. A megfejtéseket a bedilizek@holagyogyszer.hu e-mail címre várjuk. A szerencsés megfejtők között kétes eredetű ebihalakat sorsolunk ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése