Ez az egyetlen storym, amely megszületett az előző család szorításában. Nagyon sajnálom, hogy nem erőltettem jobban az írást, hihetetlen történetekről maradtatok le!
Visszaolvasva, ez a kis fricska egy áprilisi tréfának is beillik. Mint ahogy az egész ott töltött idő egy nagy április elseje volt!
Nehéz volt visszatartani a nevetést. A félig megcsócsált karfiolkupacra, még szedett egy merőkanál csirkegulyást és azzal a meggyőző érvvel próbálta a férfiba erőltetni, hogy ez nem marha, hanem csirke. A férj, aki úriember – legalabbis a feleség megítélése szerint – köszönte szépen, de mar így is jóllakott a vízben főtt karfioltól, krumplitól és a zacskós gulyástól... kulinária holland módra, szigorúan só nélkül. Ania erőlködve próbálta visszatartani felszínre törő jókedvét, és igyekezett brokkolikupaca mögé bújni. Öt napja érkezett meg, harmadik au-pairként, egy szutykos szombat reggelen. A lépcsőn térdeltem és vakartam a kutyaszart, mikor betoppant, hadart valamit lengyelül, és elviharzott. Rövidesen visszatért egy utazótáskával, és jelentette, megérkezett.
Kinyitottam a kis fehér kredenc ajtaját és a változatosság kedvéért nem egy félig rágott répa kacsintott vissza, hanem egy vadonatúj illatgyertya. Nem nagy meglepetés, gyertyából itt sosem fogyunk ki. Elmosolyintottam magam. Ez állt rajta: I love you. Milyen kedves, gondoltam, apró meglepetés a megfáradt kedvesnek.
Este fél nyolc, Tádé nem eszik, nem fürdik, csak ücsörög a vadiúj IKEA szekrényben és veri szét gumikalapáccsal. Mindhárman bambán bámulunk, már bevetettük a hívom apát, hívom a rendőrséget, és hívom az atyaúristen trükköt, de hasztalan. Folyik a meggyőzés német, holland és lengyel nyelven is. Tomi néha be-beszúr egy kedves magyar káromkodást. Felkapom mind a 16 kilóját és irány az emelet. Nem olyan egyszerű művelet, minden lépcsőfoknál lefejtem kezét a korlátról és így haladunk felfelé. Az anyjához nem sok reményt fűzök, de kínlódjon vele ő. Vagy legalább adja áldását, hogy vacsora nélkül, pisis seggel bújjunk ágyba. Edytka felpillant fél arcát eltakaró szemüvege mögül, füléből kibányássza füldugóit és kicsit odébbtolja vaskos tudástárát, majd szinte mosolyogva közli fiával, hogy anyuka rettenetesen mérges. Arcát még bűbájosabbá teszi a pislákoló gyertyaláng. Az árnyjátékban tisztán olvasható: I love you. Igen, Edytka szereti Edytkát.
Visszaolvasva, ez a kis fricska egy áprilisi tréfának is beillik. Mint ahogy az egész ott töltött idő egy nagy április elseje volt!
Nehéz volt visszatartani a nevetést. A félig megcsócsált karfiolkupacra, még szedett egy merőkanál csirkegulyást és azzal a meggyőző érvvel próbálta a férfiba erőltetni, hogy ez nem marha, hanem csirke. A férj, aki úriember – legalabbis a feleség megítélése szerint – köszönte szépen, de mar így is jóllakott a vízben főtt karfioltól, krumplitól és a zacskós gulyástól... kulinária holland módra, szigorúan só nélkül. Ania erőlködve próbálta visszatartani felszínre törő jókedvét, és igyekezett brokkolikupaca mögé bújni. Öt napja érkezett meg, harmadik au-pairként, egy szutykos szombat reggelen. A lépcsőn térdeltem és vakartam a kutyaszart, mikor betoppant, hadart valamit lengyelül, és elviharzott. Rövidesen visszatért egy utazótáskával, és jelentette, megérkezett.
Kinyitottam a kis fehér kredenc ajtaját és a változatosság kedvéért nem egy félig rágott répa kacsintott vissza, hanem egy vadonatúj illatgyertya. Nem nagy meglepetés, gyertyából itt sosem fogyunk ki. Elmosolyintottam magam. Ez állt rajta: I love you. Milyen kedves, gondoltam, apró meglepetés a megfáradt kedvesnek.
Este fél nyolc, Tádé nem eszik, nem fürdik, csak ücsörög a vadiúj IKEA szekrényben és veri szét gumikalapáccsal. Mindhárman bambán bámulunk, már bevetettük a hívom apát, hívom a rendőrséget, és hívom az atyaúristen trükköt, de hasztalan. Folyik a meggyőzés német, holland és lengyel nyelven is. Tomi néha be-beszúr egy kedves magyar káromkodást. Felkapom mind a 16 kilóját és irány az emelet. Nem olyan egyszerű művelet, minden lépcsőfoknál lefejtem kezét a korlátról és így haladunk felfelé. Az anyjához nem sok reményt fűzök, de kínlódjon vele ő. Vagy legalább adja áldását, hogy vacsora nélkül, pisis seggel bújjunk ágyba. Edytka felpillant fél arcát eltakaró szemüvege mögül, füléből kibányássza füldugóit és kicsit odébbtolja vaskos tudástárát, majd szinte mosolyogva közli fiával, hogy anyuka rettenetesen mérges. Arcát még bűbájosabbá teszi a pislákoló gyertyaláng. Az árnyjátékban tisztán olvasható: I love you. Igen, Edytka szereti Edytkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése