Elegem van a tündérmesékből.
Azt sem tudta mi az a tepsi, most meg recepteket fejleszt a Nestlé-nek.
Nem bánja, ha a gyerek sós perecet gyömöszöl a fülébe és az külön
öröm, ha retkes a konyha. A fiát egyébként Hétnek hívják. Mert a hetedik
mesterséges megtermékenyítés után született. Ezúton is köszönöm a szüleimnek,
hogy nem 1922-nek kereszteltek, a befutó hímivarsejt sorszáma alapján.
Valószínűleg, csak
azért vagyok ilyen ingerült, mert közel egy kilo cukor füstölög a kukában,
az önbecsülésemmel együtt. És szitkozódni is csak sziszegve szabad, a fogréseken
át, mert én választottam receptet. Ha valaki még nem jött volna rá: sütiverseny
– harmadik menet.
Elolvasom a
receptet. Azt írja, először olvasszam fel a cukrot kevés vízben. Teszem
hozzá, Golden Caster Sugar, nem csak, amolyan réparoppantó fehércukor. Olvasztom,
keverem, keverem, 45 perc és láss csodát, visszakristályosodik cukorrá, azzal a különbséggel,
hogy öklömnyi tömbökké tapad és úgy szublimál át az örök cukor vadászmezőkre,
ahol majd kevésbé megszenesedett társaival együtt üldözik a mesterséges édesítőszereket.
 |
| Az "újracukor" |
Elolvasom a receptet.
Megállapítom, hogy hülye, aki így csinál karamellt. Serpenyő a főzőlapra,
bele a száraz cukor. Olvad. Talán túl gyorsan. Középen még egy kisebb
Himalája fehérlik, a szélekről pedig már vulkánszerű füstkitöréseket
produkál. Becsapom a konyhaajtót, még mielőtt megszólal a füstriasztónk.
Ebben a pillanatban az utcáról
hallom a szirénákat. „Honnan tudták meg?“
Elolvasom a receptet.
Megállapítom feleslegesen. Száraz cukor a serpenyőbe és amint olvadni
kezd, rázom, mint egy félőrült. Amint folyékony már le is kapom a tűzről és
letörlöm a meghatódottság könnyeit. Karamell. Nem égett. Megkóstolom. Egy
ujjam oda. Forró!
Hozzáöntöm a tejszínt
és a vajat. Megkeverem. Hiba. A karamell fele a kanalamon, mint
egy hatalmas nyalóka, vigyorog szemtelenül. Eldobom a kanalat, cukrostul,
vigyorostul. Ez egy diétás karamell szelet lesz.
 |
| Ne nyúlj hozzá! |
Itt ül velem
szemben. A konyhaasztalon. Kerek. Mert csak ilyen formám volt. Az is a trükkösebbik
fajta. Aminek az alja csak úgy szabadon forgolódik... (erről a katasztrófáról
később). Én és a mandulás-karamelles szeletem. Én megtörten, füstösen és megígérem,
hogy holnap lesz recept is, ha valaki értékeli a kihívásokat, de most
sürgősen el kell gondolkodnunk azon, hol élünk majd röpke egy hónap múlva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése