Csilla, már készül a könyv, csak előbb gyorsan kivasalok... Ezzel a mondattal akartam kezdeni a délelőtti billentyűkoptatást. De a körülmények megint összekuszáltak mindent. A körülményeken magamat értem és a koncentráció teljes hiányát. Ülsz a gép előtt, az ujjaid rajtpozícióban, aztán eldördül a képzeletbeli lövés és te szélsebesen (pontosabban virtuóz ügyességgel és két ujjal) pötyögöd be az egyik tévécsatorna online elérhetőségét. És innentől kezdve fél napra alkotás felfüggesztve.
Ez a fél nap kellett is, hogy összeszedjem magam a reggeli ketrecharc után. Jinxx biológiai órája a saját tengelye körül pörög a nyári időszámítás miatt. Valamikor hajnalban a torkomban megkapaszkodva, a hasamba beletérdelve mászott be mellém az ágyba. Valami olyasmit mormoghattam, hogy tünés a szobádba, de vélhetően nem elég meggyőzően, mert az ébresztőm hangja még mindig mellettem találta. Álmatlanul forgolódhatott egy jó ideje, mert az első taktusokra kipattant és önként bemasírozott a zuhany alá. Sajnos az én biológiai ketyegőm sem egy svájci darab, így még félkómásan dugtam a szájába a dupla adag fogpasztával felturbózott zenélő fogkeféjét. Szóval zuhany alól ki, sőt még a fürdőszobából is, mert imaan már az ajtóban toporog. A reggeli rutin része a testápolós dörzsölőzés. Krém a kézbe, kezek összecsapódnak és dörzsi-dörzsi-dörzsi, mígnem a súrlódás következtében fellépő fogalmam sincs micsoda, felmelegíti a krémet. Vagy nem! Az én békavégtagjaimban jeges vér csordogál. Így ma, a különös reggeli mentális állapotomban, azt találtam ki, hogy majd hajszárítóval melengetjük. Így sikerült a gyereknek leégetni még a szemöldökömet is. Hiába magyaráztam, hogy nem jó ötlet a masinát egy pontra szegezni. De ő csak dugta fülbe, szájba, köldökbe…
A kis fürtösömnek, már csütörtök óta fáj a füle, és gyakran vérzik az orra. Orvoshoz nem viszik. Megárt! Így én szenvedek vele, mert érthetően nyűgös és kedvetlen. A ma reggeli atomrobbanás oka, hogy nem akart enni. Semmit! Az alkudozások közepette imaan is horgonyt vetett a konyhában. Kettejük között gyakoriak az elektromos kisülések, de a mai provokáció-párbaj egyenest egy gömbvillám vihart eredményezett. Közben a kis szutykos, felhívta az anyját, reggeli ügyben, de csak az üzenetrögzítő válaszolt. Mivel a hollandom elég hiányos, csak annyit értettem, hogy imaant ócsárolja a telefonban, aminek a vége bunyó lett. A telefont elkaptam a kezéből és felraktam a polc tetejére, ezzel elkövetve a nap legvégzetesebb hibáját. Szó szót követett, és egy negyedórás Macskajaj- ba illő jelenetet produkáltunk. Na jó, láttam én már ennél cifrábbat is. A gyerekbe végül belenyomtam a reggelit, iskolában leparkoltam, hazajöttem, vasalgattam… nézem a telefonom, Ama keresett.
Mit sem sejtve baktatok le a lépcsőn a házi távbeszélőért. Nézem a kijelzőt… bloody hell, két és fél órája nyomja az üzenetet ama hangpostájára. Ez mindent hallott! Kínosan próbáltam visszapörgetni az eseményeket, és már fogalmaztam is a védőbeszédem. Megfelelő mennyiségű önmarcangolás és rágódás után azonban úgy ítéltem, semmi eget-rengetőt nem követtem el. Na jó, volt egy kis kiabálás, de megnézem én azt a halvérűt, akinek nem megy fel a pulzusa ilyen szituációban. A biztonság kedvéért illatos csirkefalatokat sütöttem mazsolás rizzsel… legalább a kaja legyen jó.
Ama jött is időben, felfegyverkezve az urával és miután maga mellé teremtette az idősebb lányát, le is játszotta a rögzítőjét. Imaan kapott azért, mert anyáskodni próbált jinxx felett, én kaptam azért, mert nem léptem fel elég határozottan, a gyerek kapott azért, mert ezt az egész helyzetet kirobbantotta. De a maga módján tanulságos beszélgetés volt, és úgy érzem sok érvem meggyőzte őket. Most azonban szabad kezet kaptam a gyereknevelésben. Bár még mindig nem igazán értem, miért nekem kell nevelnem egy idegen gyereket.
Tegyük hozzá, hogy miután a kölykök eltakarodtak, ama odajött és megnyugtatott a felől, hogy jól végzem a munkámat, és ezért nem hagyhatom, hogy a gyerek manipuláljon. Neki az üzenet után az jutott eszébe, hogy ő ilyen cirkuszból biztosan meglépne. És önös érdekből, nem hagyhatja, hogy én nyúlcipőt húzzak.
Szóval mától gyúrás van ezerrel, mert lehet párszor be kell majd barikádoznom egy-két elszabadult porontyot az óljába.
Ez a fél nap kellett is, hogy összeszedjem magam a reggeli ketrecharc után. Jinxx biológiai órája a saját tengelye körül pörög a nyári időszámítás miatt. Valamikor hajnalban a torkomban megkapaszkodva, a hasamba beletérdelve mászott be mellém az ágyba. Valami olyasmit mormoghattam, hogy tünés a szobádba, de vélhetően nem elég meggyőzően, mert az ébresztőm hangja még mindig mellettem találta. Álmatlanul forgolódhatott egy jó ideje, mert az első taktusokra kipattant és önként bemasírozott a zuhany alá. Sajnos az én biológiai ketyegőm sem egy svájci darab, így még félkómásan dugtam a szájába a dupla adag fogpasztával felturbózott zenélő fogkeféjét. Szóval zuhany alól ki, sőt még a fürdőszobából is, mert imaan már az ajtóban toporog. A reggeli rutin része a testápolós dörzsölőzés. Krém a kézbe, kezek összecsapódnak és dörzsi-dörzsi-dörzsi, mígnem a súrlódás következtében fellépő fogalmam sincs micsoda, felmelegíti a krémet. Vagy nem! Az én békavégtagjaimban jeges vér csordogál. Így ma, a különös reggeli mentális állapotomban, azt találtam ki, hogy majd hajszárítóval melengetjük. Így sikerült a gyereknek leégetni még a szemöldökömet is. Hiába magyaráztam, hogy nem jó ötlet a masinát egy pontra szegezni. De ő csak dugta fülbe, szájba, köldökbe…
A kis fürtösömnek, már csütörtök óta fáj a füle, és gyakran vérzik az orra. Orvoshoz nem viszik. Megárt! Így én szenvedek vele, mert érthetően nyűgös és kedvetlen. A ma reggeli atomrobbanás oka, hogy nem akart enni. Semmit! Az alkudozások közepette imaan is horgonyt vetett a konyhában. Kettejük között gyakoriak az elektromos kisülések, de a mai provokáció-párbaj egyenest egy gömbvillám vihart eredményezett. Közben a kis szutykos, felhívta az anyját, reggeli ügyben, de csak az üzenetrögzítő válaszolt. Mivel a hollandom elég hiányos, csak annyit értettem, hogy imaant ócsárolja a telefonban, aminek a vége bunyó lett. A telefont elkaptam a kezéből és felraktam a polc tetejére, ezzel elkövetve a nap legvégzetesebb hibáját. Szó szót követett, és egy negyedórás Macskajaj- ba illő jelenetet produkáltunk. Na jó, láttam én már ennél cifrábbat is. A gyerekbe végül belenyomtam a reggelit, iskolában leparkoltam, hazajöttem, vasalgattam… nézem a telefonom, Ama keresett.
Mit sem sejtve baktatok le a lépcsőn a házi távbeszélőért. Nézem a kijelzőt… bloody hell, két és fél órája nyomja az üzenetet ama hangpostájára. Ez mindent hallott! Kínosan próbáltam visszapörgetni az eseményeket, és már fogalmaztam is a védőbeszédem. Megfelelő mennyiségű önmarcangolás és rágódás után azonban úgy ítéltem, semmi eget-rengetőt nem követtem el. Na jó, volt egy kis kiabálás, de megnézem én azt a halvérűt, akinek nem megy fel a pulzusa ilyen szituációban. A biztonság kedvéért illatos csirkefalatokat sütöttem mazsolás rizzsel… legalább a kaja legyen jó.
Ama jött is időben, felfegyverkezve az urával és miután maga mellé teremtette az idősebb lányát, le is játszotta a rögzítőjét. Imaan kapott azért, mert anyáskodni próbált jinxx felett, én kaptam azért, mert nem léptem fel elég határozottan, a gyerek kapott azért, mert ezt az egész helyzetet kirobbantotta. De a maga módján tanulságos beszélgetés volt, és úgy érzem sok érvem meggyőzte őket. Most azonban szabad kezet kaptam a gyereknevelésben. Bár még mindig nem igazán értem, miért nekem kell nevelnem egy idegen gyereket.
Tegyük hozzá, hogy miután a kölykök eltakarodtak, ama odajött és megnyugtatott a felől, hogy jól végzem a munkámat, és ezért nem hagyhatom, hogy a gyerek manipuláljon. Neki az üzenet után az jutott eszébe, hogy ő ilyen cirkuszból biztosan meglépne. És önös érdekből, nem hagyhatja, hogy én nyúlcipőt húzzak.
Szóval mától gyúrás van ezerrel, mert lehet párszor be kell majd barikádoznom egy-két elszabadult porontyot az óljába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése