Csigadzsúz és a marokkói „fast food“ rejtelmei

Apámat vaddisznók kergetik. Vagy Torgyán József aktatáskával. Neki az éjszakai emésztés nem gond. Jóllakottan kell ágyba bújnia. És a genetika az DNS-be vésett törvény. Mosom kezeimet és nyugodtan majszolom a mézes mogyorós reggelizőpelyhet este tíz óra magasságában, az ágyban fekve, pizsamában. Aztán persze a morzsa szúrja a seggünk, de ez még mindig elviselhetőbb, mint én éhesen.

Így amikor a marokkói estében bejelentettem, hogy éhes vagyok, Rob egy percig sem teketóriázott tovább és egy jól irányzott rögbi támadással berángatott a Jemaa el Fna első sátrába. Majdnem az elsőbe, mert azt a bizonyos előkelő helyet a csigaárusok foglalják el. Lapos serpenyőkben egy méter magasan tobzódnak a már kevésbe pajkos csíkos csigák, míg a főleg helybéli falatozók magas gólyalábú székeken ülnek és egy fogpiszkáló segítségével lakoltatják ki a kis puhatestűeket. Miután ilyen technikásan, a szerencsétlen csiga-biga a szájüregen keresztül az emésztőrendszerbe került, a rituálé elmaradhatatlan része a főzőlé, avagy a csigadzsúz kiszürcsölése.

A'la carte

Így Rob, bölcs erőlelátással inkább a második sátorsor egyikébe rángatott be. Hosszú sörpadok és az elmaradhatatlan pvc terítők. Ez itt nem a meghitt étkezés színhelye. Szellemes marokkói pincérek vadásznak rád a sátorok szűk utcáiban, jobb napokat látott fehér köntösbe bújva és diadalittasan tuszkolják szorosabbra a már falatozókat, hogy te is helyett kaphass a terülj-terülj asztalkám körül. A terülj-terülj asztalkámra főleg barna csomagolópapír terül a higiénia szellemében, és ugyanez kap szerepet papírszalvétaként is. Megkapjuk a francia menüt és a szokásos lapos kovásztalan kenyeret (mint említettem, ez jön, ha kéred, ha nem) és meglepetésként kétféle mártogatóst. Egy langyos, édeskés paradicsomlevet, és egy chilis, citromfüves hideg paradicsomsűrítményt. Én kapom az édeset, Rob az erőset. Ezt gyorsan megcseréljük, hogy helyreálljon a megbillent világrend. A menüt nem kérem, inkább odaverekszem az ételekkel megpakolt standhoz és a jó öreg mutogatós módszerrel összeállítom a vacsorám. Darált és nyers dolgok kizárva, báránnyal kezdődő ételek szintén potyognak a rostán, a tagine-ból mára elég volt, így főleg grillezett zöldségek és garnéla a vacsorám. 

Megunhatatlan garnéla

Rob kolbászkái... és báránygolyói, hm...

Most pedig az árakról és adagokról. Olcsó és kevés, avagy az ár érték arány tökéletes egyensúlyban van. Előnye: szinte mindent kipróbálhatsz jelentősebb anyagi kár nélkül.

A disegn: nagyanyám kredencére emlékeztet. A fellelhető összes szín és stílus, apró tálak, meggyőződésem szerint nincs két egyforma.

Amit tudni illik: ha borravalót adsz, akkor azt észrevétlenül kell a célszemély kezébe juttatni, különben megy a „közösbe“, ami itt a tulajdonos zsebét jelenti.

Hogy időt spórolj: felesleges sokat válogatni a sátrak között. Mindenhol ugyanazt találod ugyanolyan árban.

Itt melléfogni nehéz. Előtted a kaja, eszel vagy húzd a nyálkát a csigaárusok felé!

A tányérra koncentrálj!