Ide hallani a kígyóbűvölők sípjait és a táncos
dobokat. Elaludtam a napágyon. Fejemen az útikönyvből homlokomra száradt
betűkkel. A tavaszi afrikai napsütés, mint egy szeretve-undok nagynéni,
pirosra csípte a bőröm. Kivéve az arcomon. Ott még most is jól olvashatók
a részletek a Marrakesh medina falakról. A zuhany jól esik a zöld
mozaikok között. Langyos és rövid. Ennyire telik az apró napkollektorokkal fűtött
tartály kapacitásából.
Késő délután. A Brasserie du Glacier az egyetlen
hely, ahol még asztalt kapunk. A terasz benyúlik a tér életébe. A korláton
túl majomidomárok és egy földön kuporgó öregúr terelgeti hörcsögeit a meggazdagodás
távoli reményével. Itallap nincs. Kávé és mentatea. Apró poharakból, lapos
réztányéron, kockacukorhegyekkel. Teáskanna nincs. A teáskanna magába foglalja
az egész világegyetemet. Nekünk pedig legyen elég a most. Szeretném, ha a
poharak kristályból lennének, mint Az Alkimista lapjain. Vagy legalább festett
üveg…
Mutatványosok hányják a cigánykereket és a
legkisebbik, aki az imént kis híjján orrával túrta fel a macskakövet
aprópénzért kalapol. Cipőpucoló jár körbe. Keféjét ütemesen veri a kis fa
ládikóhoz. Ránézek a sarumra. A pincér megzavar. Magas, mokkaszínű arab,
tökéletesre nyírt arcszőrzettel. Már érezni lehet az éjszakai piac grilljeinek
füstjét. A nap elhalóban, körülöttünk pedig ott lüktet a végtele energia a
káoszban.
 | |
| Csiga-biga a fazékban |
A Marrakesh óvárosát körülvevő falakban a komfortzóna
összeszűkül. Zsibongó tömegek és zsúfolt kávéházi teraszok. Köztem és a
szomszéd széken kuporgó kócos kislány között alig 15 cm. A tekintetét még
közelebb érzem. Sokáig bámul. Rámosolygok. Ő tovább fészkelődik és mutatóujja
hegyével megérint. Szeretnék szétpukkanni, mint egy buborék, csak a vicc
kedvéért, de túl valósnak bizonyulok. Valósnak, fehérnek és csupasznak egy 4
éves marokkói világában.
A kávé és az édes mentatea csak felzörgeti a
bennem szunnyadó világevőt. Elég lesz a furcsa ismerkedésből és a lusta
szemlélődésből. Lelépünk a teraszról és sodródunk a tömeggel. Összeszedjük a
bátorságunkat és vadászni indulunk az éjszakai piac sátrai között… valami
harapnivaló után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése