2012. április 5., csütörtök

Férfiszoprán az ágyamban


Reggel. Másodszor. Hajnalban arra riadtam, hogy valaki a szobámban énekel, tyúkszemig hasító, szomorú kappanhangon. Felébresztettem volna Robot, de már nagyokat pislogott mellettem a sötétben. Éreztem a szemgolyók erőlködő kaparászását az átláthatatlanságon. Korfun simán megfőzik a túl korán rikkantó kakasokat. Hirtelen egy recept sem jutott eszembe müezzinre, de eldöntöttem, elkapom a fickót. Úgy tíz másodpercen belül egy újabb láthatatlan hang csatlakozott és rövid időn belül kórussá erősödtek. Ez megtorpantott a támadásban és eloszlatta az álmos ópiumot. Hajnali öt óra, az első napsugarakkal az égbe szálló ima. Teljesen megtölti az apró belső udvart és a magas mennyezetű belső tereket. Percekig kereng a riadként használt francia villában, majd mély csendet vágva maga után elhal az istenfélő ajkakon. 

MarraKiss xxx.

Juszuf patyolat földet verő hálóruhában. Csak bőrpapucsa kancsal orra villan léptei ritmusára. A narancslé napsugár ízű. Melegíti a pocakod. A kávé gyenge, a kenyér kovásztalan, a sajt francia, a lekvárt talán aszalt barackból főzték az egyszerű dolgok nagyszerűségével.
Hogy magyarázzam el, hogy megértsétek? Ezek az apró, egykoron francia villák, mint buborék a szódában. Apró, elszigetelt, légmentes terek, de magában a zizegő szódában. Amint kidugod az orrod magával ragad a pezsgés.
Már kora délelőtt pirosan virít a vállam a sárga spagettipántok alatt. A nap magasan jár és átvilágítja az angolkórós hajszálereket. Sorra vesszük a kötelezőket. Koutoubia mecset és egy elfelejtett hercegnő sírja, akinek nevét én is elfelejtettem. Talán a sorsunk tényleg meg van írva, és feledhetetlenné tesz felejthetőségünk. Az élet humora kifinomultabb, mint az enyém.

A mecset mögötti pálmakertben üldözőbe vesznek a piros lópokrócba és rézedényekbe öltözött hegyi emberek. Ha fényképezőgéped van (ami elég sanszos a rövidnadrágos, fehérlábú turistáknál), az olyan, mintha vörös célkeresztet rajzoltak volna a homlokodra. Itt mindenki árulja a mosolyát és a vendégszeretetét. Végső elkeseredettségünkbe a Cyber parkba rohanunk. Megvetően néztük a nevet – még mielőtt a lesifotózkodók megtámadtak volna. 3D pálmák és interaktív tevék lebegtek a szemünk előtt. Aztán kiderült a Cyber a 2 internetkapcsolatot jelentő panelt és a tiszta WC-t takarja. Van azonban még szökőkút (vízzel!) és hatalmas, egészséges fák pajkos árnyékkal, és langyos kőpadok... és nincsenek ajánlkozók, és nehézfegyverzetű turistavadászok. Kivéve egy kicsit büdös fickót, de ő csak Robbot világosította fel a marokkói fociról. Én megúsztam egy „Welcome sister“ köszöntéssel. 

Európai szégyentelen céda módjára elnyúlok a kőpadon. Hallgatom a déli hívó imát. Az 5 hallótávolságon belüli mecset minden ájtatossága egy levegőt megremegtető délibábbá kuszálódik. Én azonban már tudom... már tudom, melyik a kedvenc müezzinem. 

Koutoubia mecset 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése